Ahogy az a VándorLáss esteken szokás, Kovács (Kovi) Zoltán üzenetével kezdődött a találkozó. Elhangzott, hogy az április végéig folytatott gyűjtés, amelyből befolyó összeggel rászoruló gyerekek nyári túrázását kívánja finanszírozni a társulás, 305 eurót eredményezett. Ehhez adódik majd Gál Julianna, pozsonyi szervező hozzájárulása, aki a pozsonyi városlátogató séták bevételét ajánlotta fel.
Kálmán Gyuri, aki a Poprád-tavi menedékház, szálloda vezetője, valamint motoros, pilóta, búvár, Indonéziát mutatta be. Ez egy számunkra kissé fura, más világ, olyan emberek élnek ott, akik nem ismerik a problémát. Csak azzal foglalkoznak, amit meg lehet oldani, feleslegesen nem terhelik magukat megoldhatatlan gondokkal.
Közel két hónapot töltött Indonéziában, ami alatt a több mint 17 ezer szigetből többet is meglátogatott, például Sulawesit, Borneót, Java szigetét, Karimunjawát.
Először a Sulawesi szigetre jutott el, feljuthatott egy Rantepao körüli kis településre. Itt él az egyetlen indonéz keresztény törzs, akiknek a legfontosabb dolog az életükben a temetkezés. Vizibivalyokat nevelnek, speciális neveléssel, ezeket a bivalyokat ugyanis a nagyszabású temetéskor vágják le (ezen levágott állatok mennyisége mutatja a temetkezés nagyságát, a család gazdagságát). Eljutni egy valódi temetésre nagy ritkaságnak számít, hiszen a turistáknak bemutatott temetések, népviseletbe öltözött őslakosokkal nagyrészt műtemetések. Gyurinak mindenesetre sikerült egy turistamentes időszakban eljutni egy valódi temetésre. Az itt élők annyira komolyan vették a misszionáriusok tanítását, hogy mivel Jézust sziklasírba temették, ők is sziklába temetkeznek. Érdekességnek számít az itt élők házainak tetőformája is, mivel az hajóra hasonlít.
Sok más, számunkra fura, vagy megmosolyogtató élményéről is mesélt, majd előadását az indonéz szigeteken készített képekből és videókból álló filmes bemutatóval zárta.
További felvételek Képgalériánkban.
