Dunaszerdahely legelső lapjából, az 1900-ban indult Csallóközi Lapokból merítettük azt a válogatást (megőrizve eredeti helyesírásukat), amelyet 1904-ben közölt ott Baranyay József felelős szerkesztő a lap olvasónak a gyűjtéséből.
A Csallóköz néprajza közleményei között megjelent Tájszók reméljük, mindannyiunk számára derűs pillanatokkal szolgálnak.
Zbóray Ludmilla úrhölgy gyűjtése. (Használják Szerdahely környékén.)
Godémus – hóbortos.
Szőkeképű – fehér képű, fakó.
Olyan mint az írott kép – nagyon szép.
Kivarrottos rékli – hímzett derék.
Retye-mutya – rendetlen.
Ides virem, lölköm háza – beczéző szólások.
Táritopos – széles, ügyetlen, nagylábú.
Nagy benne a természet. – mérges, haragos, indulatos.
Milyen rékmányos a szád. – ételmaradékos.
Karésó ház – szélső ház.
Ekkis gunnyóm van – Egy kis gunyhóm van.
Te krumpligunyó – Arra mondják, ki igen szereti a krumplit.
Felnyüttem a kendert – felszedtem a kendert.
Meg akar szakadni, mint az egyszeri asszony a ganczi szakkatásában.
Csak gyün megy, mint az Orbán lelke
Tulipiros, deli kék – gyermekeknek mondják, láthatatlan szinek (Néhol: hupikék)
Olyan kástéjos volt a gyomrom – elrontott szájíz
Mit bertákusz? – mit virrasztasz?
Kalamajkázott – ugra bugrált
Azt aprehendálta – azt hányta fel
Ne álmodjon – ne szóljon még
Rózon volt – józan volt
Borsos hajtovány – tésztás étel
Lekváros dödölye – tésztás étel (dödölle)
Nagy Attila helytörténész
-nat-
