Id. Görözdi Miklós Szent György-díjáról

Nagytiszteletű id. Görözdi Miklós református lelkész; a dunaszerdahelyi református egyházközség templomépítő lelkipásztora; a pozsonyi református egyházmegye esperese. (Született: 1931.05.18. Csicsó, Komáromi járás, Csehszlovákia – Elhunyt: 2012.09.23. Dunaszerdahely, Szlovákia)

Görözdi Miklós Csicsón született. A háború alatt előbb Pápán tanult (1943–1944-ben, többek között együtt a későbbi dunaszerdahelyi polgármesterrel, Öllős Árpáddal), majd 1953-ban Komáromban érettségizett. Miután 16 éves korában megtért, és részese lett a háború utáni ún. lelki ébredési mozgalomnak, Prágában a teológián tanult, majd 1958-tól református lelkészként működött többek között: Rimaszombatban, Tamásiban, Ekecsen és Apácaszakállason (1960–1980), Szapon (1963–1965), Hodosban (1976–1977), Nagygéresen (1980–1989), Patason (1989–1990), Somorján és Bősön. Állhatatosságát jelzi, hogy lelkészi szolgálatát a kommunista időkben is megtörhetetlenül végezte: pl. házi imaórákat és gyermektáborokat a kommunista idők alatt is tartott – ezeket én magam is megéltem.

Felesége, Fehérváry Erzsébet 1977-ben tragikus körülmények közöt elhunyt. Görözdi Miklós 1979 után Nagykaposon élt családjával és második feleségével, Dr. Papp Margittal.

1989-ben meghívták lelkésznek (Csiliz)Patasra. Ő ekkor visszajött a Dunaszerdahelyi járásba, és (Csukás Zsigmond mellett) 1989–1990-től kezdve szolgálta azt a dunaszerdahelyi református gyülekezetet, amelynek 1989-ben voltak ugyan hívei és hű gondnokai (Nagy István, Kuczy Lajos, Hodossy Lajos), de nem volt sem kiépített szervezete, sem adományai, sem temploma.

Ünnepeltünk gyülekezet- és közösségépítő munkája Dunaszerdahelyen vitathatatlan és roppant szembeötlő. Görözdi Miklós majdnem 15 évig szolgálta a szerdahelyi reformátusokat, és amikor 2003-ban nyugdíjba vonult, Dunaszerdahelyen nemcsak egy megszervezett református gyülekezet létezett, hanem egy új református templom is.

Miklós bácsi nagyon örült, hogy 1989 után Dunaszerdahelyre jöhetett.

Kezdettől egy nagy „lehetőséget” látott a dunaszerdahelyi templomépítésben. 1991 novemberétől az itteni gyülekezet megválasztott lelkésze lett, és ugyanebben az évben a gyülekezet kapott egy 35 áras telket a mai Kálvin téren. Görözdi Miklós ekkor 60 éves volt.

1993-ban lerakták a templom és a lelkészlakás alapkövét. 1996-ban már álltak a falak. 1997-ben látható volt a torony. 1998-ban helyükre kerültek a harangok, és 1998. december 13-án megtörtént az új dunaszerdahelyi református templom felszentelése.

Dunaszerdahely város életében hosszútávú kihatása van Görözdi Miklós munkásságának.

1945 után a városunkban 48 évnyi szünet után épült új templom. A város egyik, addig gazos telke rendezett hellyé változott, ahol egy modern gyülekezeti termekkel, lakásokkal és parkkal gazdagított újabb keresztyén templom áll, amely létével szépíti és alakítja a környezetet.  

Megalapozódott egy új református gyülekezet. Dunaszerdahelyen 1941-ben 345 lélek vallotta magát reformátusnak. Ma kb. 1800-an vagyunk. A városnak ebben is lett egy határozott vonzásköre: sokan ide járnak templomba, itt kérik a keresztelőt és itt házasodnak. Római katolikus és evangélikus testvéreink mellett a reformátusok a második legnépesebb vallási közösség a városban. A 2011-es népszámlálás szerint Dunaszerdahely lakosainak 7-8% vallja  reformátusnak magát.

A Görözdi Miklós által megalapozott templom egy élő magyar közösséggel gazdagította  városunkat. Akarva-akaratlanul megalapozta azt, hogy az 1989 után újult erővel magára találó dunaszerdahelyi magyarság ebben az új vállásos közegben összefogta az embereket, időseket, gyerekeket, és az általa kezdett missziós munkával a mai napig jelen van a város közéletében.

Miklós bácsinak volt érzéke a világi dolgok és a magyarság ügye iránt is. Bizonyítékul szolgál a sikabonyi temetőben (Zsidó Jánossal, Öllős Árpáddal és sikabonyiakkal együtt) emelt obeliszk, amellyel gondoskodtak róla, hogy sikabonyiak a világháborús katonaáldozatai ne hulljanak a feledésbe.

Görözdi Miklós munkássága nélkül: Elhangzana-e tempolmunkban a nemzeti ünnepeken a magyar himnusz? Adhatnánk-e otthont kulturális rendezvénynek vagy koncetnek?  Nélküle jelen lenne-e a reformátusság a város közéletében, iskoláiban, öregotthonaiban, kórházában? Egyáltalán Dunaszerdahely vallási, szellemi és kulturális életében? Tette mindezt nem öncélúan, de méltón ahhoz a szellemiséghez, amelyet Dr. Görözdi Zsolt, az édesapja nyomdokaiba lépett lelkipásztorunk így fogalmazott meg: „Nemcsak az építkezés, hanem egész életünk mélyén magának a Mindenhatónak kell állnia.”

Minderről, az ő személyes részvételéről a gyülekezetünk sokat tud. A város szélesebb közvéleménye jóval kevesebbet. Amikor 2012-ben elhunyt, akkor a mi dunaszerdahelyi gyülekezetünk vett tőle búcsút, annak ellenére, hogy id. Görözdi Miklós sírja Ekecsen van. Saját személyes-emberi szerepét ebben a hatalmas munkában, amelynek Ő Isten kegyelméből megérhette a végét, mindig és minden körülmények között a Biblia fényében látta: „Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut – hanem a könyörülő Istené.” (Pál: Róm 9, 16)

Tisztelt Jelenlévők! Kedves Barátaim!

Van szerencsém bejelenteni, hogy a Csallóköz–Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet 2017-ben Id. Görözdi Miklós református lelkésznek adományozza – posztumusz – a Szent György-díjat.

A díjat családjának jelenlétében özvegyének, Dr. Görözdiné Papp Margitnak, Margó néninek szeretnénk átadni, akit megkérek, hogy fáradjon ki átvenni a díjat.  

Vajda Barnabás

Dunaszerdahely, Vermes villa, 2017.04.28.