A húsvéthétfői locsolkodás: a lányok, asszonyok, menyecskék vízzel való meglocsolása, „megöntözése” hajdan az asszonyi termékenység serkentésére, fokozására irányult, e szokás régi voltáról már a középkorból is találunk utalásokat.
Ezt a termékenységvarázsló ősi, katartikus szertartást az egyház is átvette, s így a keresztelésre vonatkozik. Ugyanis régen húsvét táján, elsősorban nagyszombaton vízbemerítéssel, leöntéssel kereszteltek, mert ahogy a teremtéskor „Isten lelke lebegett a vizek fölött”, így száll le most is a Szentlélek a keresztség vizére, hogy akik benne elmerülnek, a víz és a Lélek útján újra szülessenek. Már ekkor is ismerték a vízbevetélő hétfő, vízbehányó kedd kifejezéseket. Csilizradványon tiszta vízzel, hideg vízzel megtöltött dézsából öntözték a lányokat. Bősön kannákból, Medvén „ampákból zúdút a víz” az asszonynépre.
A Csallóközben érdekes magyarázatokat találunk az öntözés szokásával kapcsolatban. Csilizradványon Vida Simonné úgy tudta, hogy Jeruzsálemben Pilátus háza előtt volt a piac. A kofák és a vásárlók már korán hajnalban hangosan tárgyalták az eseményt, hogy Jézus föltámadt. Egyesek elhitték a hírt, mások viszont kételkedtek annak igazában. Ebből nagy veszekedés támadt. A csetepaté miatt Pilátus nem tudott aludni, s vízzel öntette le a veszekedő népséget, hogy elhallgassanak, hagyják el a piacot. Ennek emléke lenne a húsvéti locsolkodás.
A medvei hiedelem szerint öntözni azért jártak a legények, mert a szent asszonyok kenetet és olajat vittek Jézus sírjához, hogy megkenjék vele a Mester testét. Őt azonban már nem találták a sírban. A kenetet és az olajat ezért hazavitték, és otthon a ház népére és a rokonokra öntötték.
A megkenéssel és a bebalzsamozással kapcsolatos a felbári történet is. Eszerint a húsvéthétfői víz Jézus testének a bebalzsamozását jelképezi, ugyanis a keresztről való levétel után vízzel mosták ki a sebeit, hogy a test megtisztításával bebalzsamozhassák. Ennek emléke a húsvéthétfői öntözés.
In: Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások, Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 9.
