Jelenlegi hely

Híres emberek, utcazene, térhang és virágillat

Ezt már olvasta?

Isten kezei

Isten kezei

Rainer Maria Rilkének van egy írása: Mese Isten kezeiről....

Publikálva: 2020, április 30 - 15:36 | Színes
Steiner Hermannról, a város szülöttjéről szóló írásom kapcsán az eddig felületesen kezelt utcanevekhez jegyzeteltem le pár sort. Nyilván nem a Vámbéry tér, vagy a korábban Lefutós utcaként ismert Vámbéry utca miértjére szerettem volna indoklást találni. Illik azért tisztázni – hiszen, sokan tévesen tudják –, Vámbéry nem Dunaszerdahelyen, hanem a Pozsonyhoz közeli Szentgyörgyön született, s már kora ifjan beöltözött dervisruhába.
Híres emberek, utcazene, térhang és virágillat

A magyar őstörténelem sötét tájaira vitte a kutatás utáni vágya, hátrahagyva a várost, ahová özvegy édesanyjával az új élet reményében költözött. Bizonyára sokan emlékeznek még arra a táblára, amit az előző rendszer helyezett ki a teret övező árnyékfogó alá. Innen nem messze később újabb emlékhelyet kapott, de szobra azóta már zenét is hallgathat, Bartók Béla szerzeményéből.

A kultúrház közelsége miatt nem költői túlzás a „zenei kép” megjelenítése. Vámbéry „kapcsolata” Bartókkal lett jegyzetem első láncszeme…

Utcazene, térhang és virágillat a városközpontban, zongorakísérettel. Bartókot Kodály követi, és így tovább…

Bartók talán nem járt Szerdahelyen, csupán mint jeles zeneszerző ihlette meg a városatyáinkat a rendszerváltás után, hogy a Csillag utca (egyébként semmi köze nem volt a kommunizmus vörös csillagához) majdan az ő nevén sétánnyá váljon.

Bartók kortársa és nagy cimborája, Kodály Zoltán tudvalévő nemcsak megfordult tájainkon, hogy a népzene örökségét nemzetének ajándékozza, hanem iskolába is a Felvidéken járt: a hőn szeretett Galántán, Nagyszombatban, vagy épp’ a koronázó Pozsonyban.

Valószínűleg nem itt vitte kottára a paraszt énekesek, vagyis a nótafák ajkáról valamelyik mátyusföldi népdalát.

Utcát, sőt iskolát kapott, ámbár méltán híres zenepedagógiája által a város megtiszteltetése nevének adoptálása a Komenský utcába. A jó öreg Jan Amos „beleegyezésével”, pedig ő aztán cseh pedagógus létére nemzetek tanítója is volt. Karizmatikus arcvonásai és egyedi szakálla „egyetemi szinten” ismert. Utcáját először a Nemesszeg keresztezi, mint az egykori mezővárosi nemesek szeglete, majd a Szorosból lett Kukučín utca. Egy szlovák író, aki Matej Bencúr néven született, és polgári foglalkozását tekintve orvos volt. A próza csupán megihlette, olyannyira, hogy még kisbolygót is neveztek el róla, továbbá Szerdahelyen kilenc blokkból álló lakótelepet.

Bögi Róbert cikkének folytatását a KlikkOut weboldalán itt olvashatják el

Címkék: KLIKKout