Hájos Zoltán: „Bátran vállaljuk fel magyarságunkat, tartsuk meg azt”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégeink!

Nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm Önöket az 1848-1849-es Magyar Forradalom és szabadságharc 174. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen.

Dunaszerdahely város önkormányzata nevében megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Michal Deraj urat a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljáróját, Író Tibor urat, a Dunaszerdahelyi Járási Munka-, szociális- és családügyi Hivatal igazgatóját, Mons. Szakál László János urat a dunaszerdahelyi római katolikus plébánia esperesét, dr. Görözdi Zsolt tiszteletes urat a dunaszerdahelyi református keresztény egyház lelkészét, Jozef Hornák tiszteletes urat, a dunaszerdahelyi evangélikus egyház lelkészét, A. Szabó László és Karaffa Attila alpolgármester urakat, a megjelent városi képviselőket, Bubniak Júliát, a városi hivatal elöljáróját, Kovács László tanár urat, az ünnepségünk szónokát, a városunk területén működő intézmények igazgatóit, vezetőit és minden kedves jelenlevőt.

174 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én tört ki a magyar forradalom, amely időrendileg követte a francia-, az olasz- és a bécsi forradalmakat, amelyeknek voltak közös célkitűzései, mint az abszolutista uralkodói rendszer felszámolása, vagy annak megreformálása, a harmadik rend, a polgárság elismertetése, a jobbágyfelszabadítás, a törvények előtti egyenlőség, a közös teherviselés, az az egységes adózás bevezetése. Magyarország tekintetében a nemzeti őrsereg felállítása, az országgyűlés Buda-Pesten való évenkénti ülésezése, a felelős minisztérium létrehozása, a nemzeti bank létrehozása, a cenzúra nélküli sajtószabadság megteremtése, a politikai foglyok szabadon bocsátása és az ausztriával való unió voltak.

Minden évben, így most a 2022-esben is megemlékezünk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójáról, a hősökről, akik csatlakoztak a magyar forradalomhoz, vagy a forradalmat támogatták, és nemcsak a magyar hazafiakról, hanem mindazon más nemzetiségűekről is, akik a magyar forradalom eszmeiségéhez csatlakoztak az abszolutista uralmat megtestesítő osztrák császár ellen. Az előző évekhez képest, most nem tud a kárpát-medencei magyarság egységes szellemben ünnepelni és megemlékezni az 1848-1849 magyar forradalomról és szabadságharcról, mert a Kárpátalján élő magyar közösség közvetett módon is érintett az orosz-ukrán háborúban. A felvidéki magyar közösség is szolidaritását fejezi ki Ukrajna polgáraival, adományokat küld Ukrajna polgárainak megsegítésére, a háború elől menekülőknek ideiglenes szállást és ellátást biztosít, ugyanakkor azért ne felejtsük el, hogy az ukrán kormányzat nem engedte az országa területére belépni a Szövetség politikai párt országos elnökét, Forró Krisztián urat, törvénnyel tették lehetetlenné az Ukrajnában élő magyar közösség számára az anyanyelven való oktatást. Dunaszerdahely testvérvárosa a kárpátaljai Beregszásznak, a polgármesterének felkérésére a dunaszerdahelyiek és a környékbeli lakosok megmozdultak, a sikabonyi közösségi házba elhozták adományaikat, és/vagy pénzbeli adományaikat is átutalták az önkormányzat erre a célra használt bankszámlájára. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik adományoztak a testvérvárosunknak és annak polgárainak. Ezek az adományok biztosan eljutnak azokhoz, akiknek ezt szántuk. Beregszászra eddig is folyamatosan érkeztek Beregszász többi testvérvárosából az adományok, a miénk is tervezetten megérkezik.

Tisztelt ünneplő közösség!

Még ha a szomszédos országban tartó háború árnyéka is rávetítődik a mai ünnepségünkre, az itt megjelentek jelenlétükkel igazolják, hogy hagyományainkhoz és nemzeti ünnepeink megünneplésére szükségünk van. Szükségünk van lelkiekben megerősíteni egymást, megerősíteni önmagunkat, példát mutatva a jövő nemzedéknek, hiszen a legutóbbi népszámlálási adatok is azt mutatják, hogy évről-évre kevesebben vagyunk. Azért is lehetünk kevesebben a Felvidéken, mert sokan a korona-vírusnak áldozatául estek, de azért is, mert nem tartják elég fontosnak nemzetiségünk felvállalását.

Sokan úgy gondolják, hogy a mai világban számukra ez nem eléggé fontos, pedig fontos, és nemcsak az egyénnek, hanem a felvidéki magyar közösségnek is. Akik tanulás, vagy munka végett kerülnek idegen országokba, ott érzik igazán szükségét annak, hogy felvállalják nemzetiségüket, hiszen azáltal válnak egyediekké, különlegessé a helyiek szemében. Szlovákiában, viszont sokan fordítva viselkednek, nem akarják felvállalni nemzetiségüket, mintha tartanának a többségtől, inkább szeretnének beolvadni, nem akarnak egyediek maradni. Ez a fajta viselkedés gyorsítja asszimilációnkat, a közösségünket pedig jelentősen gyengíti. Saját tapasztalatból el tudom mondani, hogy a szlovák kollégákkal a megye szinteken jól együtt tudunk működni, megfelelő módon tudjuk képviselni a csallóközi és a mátyusföldi emberek érdekeit. Nem kell tartani Nagyszombatban ülésező megyei képviselőktől, hiszen azok is emberek, korrektséggel és megfelelő határozottsággal, el tudtuk érni, hogy mint magyar embereket tiszteljenek és elfogadjanak bennünket.

Ezért is tudom azt mondani a legszebb magyar nemzeti ünnepünkkor, hogy bátran vállaljuk fel magyarságunkat, tartsuk meg azt, e szellemben neveljük fel gyerekeinket és unokáinkat, hogy ne legyen hiábavaló ükapáink és dédapáink vére, amelyet az 1848-49-es forradalomban hullattak a szülőföldünkért!

Hajtsunk fejet az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai előtt!

Az eseményen készült nagy képgalériánkat itt tekinthetik meg!

A teljes megemlékezés itt is megtekinthető: