Gyógypedagógus tanácsai fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek karantén idejére

Néhány pontban megfogalmaztam tanácsaimat.

1. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell türelmesnek lennünk – bár nehéz, de ez az egyedüli járható út. Minden helyzetben biztosítsuk gyermekünket (legyen bármilyen korú) arról, mennyire örülünk, hogy most ilyen sokat lehetünk együtt, és arról is, hogy mennyire szeretjük őt. Ez a pozitív megerősítés sok kellemetlen perctől megóv bennünket.
2. Készítsünk együtt napirendet képekből; újságból vagy reklámlapból nyírjuk ki őket, és rakjuk sorrendbe. Ez biztonságot ad a gyermeknek, előre tudja, mire számíthat.
3. Beszéljük meg vele, mely tevékenységeket tudja elvégezni, miért lesz ő mindennap a felelős (megteríteni, ill. leszedni az asztalt, elrakni az ételt).
4. A legnagyobb gond – főleg az autizmus spektrumzavarral küzdő, értelmében akadályozott vagy ADHD-s gyermek számára a védőmaszk használata. Javaslom, hogy először otthon vegyük fel néhány percre. Hívjuk fel így a figyelmét, hogy a tv-ben is láthatja, milyen sokan hordják, és most mi is egy kicsit rájuk hasonlíthatunk. Üljünk/álljunk a tükör elé, és mindketten egyszerre vegyük fel a maszkot. Bekapcsolódhat az egész család, ezzel is biztosítva őt, hogy örülünk a hasonlóságnak.

Többszöri ismétlés után kimehetünk maszkban az udvarra, később rövid sétát is tehetünk.

1. Boltba a gyermekkel csak szélsőséges esetben menjünk – ha nincs segítségünk, nincs kivel otthon maradnia.
2. Hazaérve dicsérjük meg, milyen büszkék vagyunk rá, amiért ilyen fegyelmezett, amiért ilyen okosan viselkedett.
3. Nem kell a gyerekek minden percét kitöltenünk. Engedjük őket „unatkozni” – hagyjunk egy-két papírlapot, színes ceruzát, kifestőt csak úgy az asztal szélén, és menjünk ki a helyiségből. Nekik is szükségük van, csakúgy, mint nekünk, „énidőre”. Ha szüksége van egy kis biztonságra, hagyjuk nyitva az ajtót.
4. Ekkor jön a mi „énidőnk” – főzés, mosás, sütés, kávézás…
5. Nézzünk együtt filmet, szórakoztató műsort, olvassunk könyvet, újságot, játsszunk…
6. Vonjuk be gyermekünket a házimunkába is. Rakja be a szennyes ruhát a mosógépbe, törölje le a port, párosítsa a zoknikat, rendezze a könyveit, játékait, ha nagyobb, segítsen burgonyát hámozni, répát tisztítani… Sokféle tevékenység akad, melyet egyedül vagy minimális segítséggel elvégez. Ne feledkezzünk meg a dicséretről. Megerősíti őt, hasznosnak érzi magát, nyugodtabb lesz, hiszen teljes értékű családtag.

• A legfontosabb, hogy folyamatosan érezze szeretetünket, türelmünket, megértésünket.
• Mindent őszintén, értelmi szintjének és tapasztalatainak megfelelően mondjunk el neki.
• Vigyázzunk arra, mit mondunk előtte („elegem van”, „nem bírom”, stb.), bármennyire fáradtak, kimerültek vagyunk. A gyermek úgyis érzi, észleli bizonytalanságunkat. Nagyon jól működnek a szenzorai.

Zupko Mária, a Carissimi kuratóriumának tagja

Ha van kérdésük a szakemberhez, írjanak neki a carissimi2002 [at] gmail.com (subject: Zupk%C3%B3%20M%C3%A1ria%20cikk%C3%A9hez) (carissimi)2002 [at] gmail.com címre.

carissimi.sk