Már egy hete csak a lazacra gondolok... mindig meg-megállva annál a pontnál, hogy ehhez a csodás színű, szaftos halhusihoz mit készítsek köretnek... Krumpli... nem, az nem jó, mert már egy jó ideje tudatosan táplálkozom, és a krumplival nem vagyok túl jó barátságban...akkor valami nyers leveles sali... Jó, jó... a friss zöldség az mindig jó választás…
ÁÁÁ! De már megint!? Inkább legyen mondjuk a brokkoli! Az igazat megvallva brokkolit azért eszek, mert tudom, hogy mennyire egészséges, és nem azért, mert annyira szeretném az ízét vagy az illatát. Tehát párolt brokkoli és lazac. Ez túl diétásnak hangzik... Még több ízt, illatokat, egy kis pikantériát ide! Kell egy mártás! Egy-két kanálnyi, ami ízes, selymes és üdítő, ami felpezsdíti az érzékeket. Ez az! A Beurre Blanc (ejtsd /bör blan/ ;)- a fehér vajmártás.Nem tudom, ki hogy áll vele, mennyire ismerős erre, mifelénk. Én egyszer egy filmben hallottam róla... ott azt mondták, hogy tengeri herkentyűkhöz és halakhoz kiváló. Engem kíváncsivá is tett, hogy igaz-e, utánanéztem, kipróbáltam, elkészítettem, és nagyooon finom. Ez is francia találmány. Szóval ezek a franciák tudnak valamit!
Tehát: grillezett, fűszeres lazac brokkolival és beurre blanc mártással...
HOZZÁVALÓK:
2 személyre
– 1 közepes fej brokkoli
– 300 - 400 g friss lazacfilé
– a hal fűszerezéséhez: só, őrölt bors, 1 gerezd zúzott fokhagyma, reszelt citromhéj
A mártáshoz:
– 150 ml száraz fehérbor
– 1 citrom leve
– 1 kisebb fej apróra vágott hagyma
– só
– ½ mokkáskanálnyi őrölt fehérbors
– 50 ml zsíros tejszín
– 70 g vaj kockázva
ELKÉSZÍTÉSE:
A brokkolit alapos mosás után rózsáira szedjük, sós vízben megfőzzük.(Ne túl puhára!)
A lazacot tetszőleges nagyságú szeletekre vágjuk, bedörzsöljük a sóval, zúzott fokhagymával, reszelt citromhéjjal, borssal, enyhén beolajozzuk, majd bordázott grillserpenyőben megsütjük (ha bőrös, akkor először mindig a bőrös felét süssük). Ha nincs ilyen grillserpenyő, akkor megteszi a közönséges is...
A mártás elkészítéséhez ajánlatos egy nagyobb átmérőjű, teflonos serpenyőt használni. Ebbe a serpenyőbe beleöntjük a bort, citromlevet, és elkeverjük benne a hagymát, picit sózzuk. Ezt a keveréket forrásba hozzuk, és forraljuk, forraljuk, forraljuk, hagyjuk addig békésen forrdogálni, amíg a lé 2 evőkanálnyi mennyiségűre csökken. Ezt nevezik jobb helyeken redukciónak...;) Tehát elforraljuk a fölösleges levet, mert az a célunk, hogy az a 2 evőkanálnyi ‚maradék‘ ütős és ízes legyen. Ezen a ponton alacsony hőfokra kapcsolunk, és a serpenyőbe küldjük a tejszínt. Lassan, komótosan forrjon, sűrűsödjön. Egy-két perc elteltével jön a várva-várt főszereplő... a mártás sztárja: a vaj. Egyik kis kocka a másik után. Lassan, folytonosan keverjük a mártást, míg bele nem olvad a vajkocka. Ha beolvadt, csakis, és kizárólag akkor jöhet a következő. Miután beolvadtak mind, nem marad más hátra, mint hogy lekapcsoljuk a tüzet, persze, na és az, hogy a mártást átpasszírozzuk egy sűrű szitán. Egy evőkanál segítségével átnyomjuk a megpuhult hagymadarabkákat is.
Keverintsünk bele, kóstoljuk csak meg! Elég sós? Ugye, milyen pikáns!? Nyelvünk ízlelőbimbói mind vigyázzba vágták magukat! Picit boros, citromos- savanykás- sós, és aztán a vaj az ő selymességével megnyugtatja a felborzolt kedélyeket.
1 csészényi lesz belőle. De ebből az ínyenc mártásból nem is kell több!
Akkor tálaljunk! Még melegen vagy langyosan kanalazzunk belőle a tányérra, és tegyük rá a fokhagymától illatozó halat és a csinos kis brokkolirózsákat!
Csodás látvány, pazar ízek, egyszerű hozzávalók!
Szabó Csilla / Little Wonders
