Márciusban Luxemburgban vendégszerepelt a Mészöly-legénység, ahol Póczik háromszor volt eredményes, és Nyilasi, Pölöskei, valamint Hannich góljaival 6:2-re verték a miniállam csapatát. „Érthető feszültség uralkodott a magyar játékosok között, ugyanis egy válogatott csapat bemutatkozása mindig figyelmet érdemlő… végül is a nagy arányú győzelem önbizalmat kölcsönözhet a játékosoknak”.
A következő hónapban három megpróbáltatás várt a fiúkra, közte egy barátságos mérkőzés Portugáliában, ami gól nélkül végződött.
Közben a magyar olimpiai válogatott is csatába szállt, ahol a tét a Los Angeles-i ötkarikás játékokra való kijutás volt.
Mint utóbb kiderült, a rendszerek szembenállása miatt az erőfeszítés eleve halálra volt ítélve, hiszen a keleti blokk országai bojkottálták a világeseményt. Mindenesetre a szovjet, bolgár, görög hármashoz csapódva, a Mezey György irányította csapat nem veszett el, és márciusban Bulgáriában 1:1-es döntetlennel indított.
Április havában, a csepeli stadionban a görögöket 3:1-re legyőzve a Disztl Péter – Paróczai, Kőhalmi, Kardos, Gálhidi, Kelemen (Pogány), Nagy A. (Budavári), Borsó, Kurucz, Tulipán, Szokolai összeállítású ötkarikás csapat máris csoportja élére ugrott. Igaz, ekkor még a szovjetek nem léptek pályára, majd ősszel kikaptunk tőlük. Az esztendő utolsó olimpiai selejtezőjét Görögországban sikerrel vettük, s hála a 2:1-es győzelemnek nyitott maradt a csoportelsőségért folytatott küzdelem.
A „nagycsapat” nem volt ennyire eredményes a továbbiakban, bár győzelemmel vette az első hazai akadályt, még tavasszal elvesztette az Európa-bajnoki esélyeit.
Április 17-én, az idegenbeli eredményt lemásolva, a Népstadion szerény nyolcezres közönsége Luxemburg ellen ismét 6:2-es diadalnak örülhetett. A magyar csapatban ekkor már öt győri játékos szerepelt. A három gólszerzőn – Hajszán, Szentes, Burcsa – kívül, Hannich és Póczik húzta magára a címeres mezt. A további gólokról Nyilasi 2 és Kiss L. gondoskodott.
Tíz nap múlva Londonban az angolok ellen „nedves lett a lőpor”, mivel a mérkőzést 0:2-re elveszítettük. Majd májusban Budapesten a görögöktől is kikaptunk (2:3, g.: Nyilasi, Hajszán), júniusban Koppenhágában pedig a dánoktól (1-3, g.: Nyilasi). Ez a sikertelen széria a szövetségi kapitány „fejébe” került, Mészöly Kálmán három év alatt 31-szer ült a kispadon (már amikor ült…). Egyébként is egyfajta korszakhatárt jelentett a dániai összecsapás, hiszen Katzirz, Martos, Kocsis, Póczik és Szentes utoljára szerepelt a nemzeti tizenegyben.
A Magyar Nemzeti Bajnokság, és Magyar Népköztársaság Kupa 1982/1983-as kiírásának végeredménye:
Ha kíváncsiak a folytatásra, Bögi Róbert írását megtalálják a KLIKKOut weboldalán.
