Szervezetünk 44 tagja vett részt a kiránduláson. Sérültek családtagokkal, rokonokkal és ismerősökkel. Autóbusszal indultunk neki a nagyvilágnak. Marika néni, szervezetünk oszlopos tagja névsorellenőrzéskor rögtön el is mondta, milyen jó nekünk, hogy újra együtt vagyunk. Négyóránként megálltunk egy kicsit felfrissülni. Érdekes volt mindig más országban kiszállni. Először Magyarországon, azután Szerbiában, majd Makedóniában, és így jutottunk Görögországba, a tengerparti Paraliába. A szállodában minden család elfoglalta a maga kis lakrészét, és a közös helyiségben találkozhattunk. A korábbi tapasztalatok alapján társasjátékokkal, rajzlapokkal, ceruzákkal, könyvekkel, játékokkal készültünk. A tengerpart közel volt, pár perces gyaloglás után elénk tárult a tenger, melynek beláthatatlan hosszúságú, jól felszerelt strandja homokos parttal várta a vendégeket.
Fiataljaink ilyenkor nagyon lelkesek, és mindenben részt akarnak venni. Nincs panaszkodás, átjárja őket az „együtt a csapat” érzése. Mindenkit családtagnak tartanak, örömük mindent szebbé varázsol számukra, mintha rózsaszín szemüvegen keresztül látnák a világot. Mi, többiek sokat tanulunk tőlük. Többször megtapasztaltam, hogy ők is akarnak törődni velünk. Amikor magam ültem egy padon, odajöttek hozzám, hogy ne legyek egyedül, és beszélgettek velem. Ha a strandon valaki egyedül volt, gondoskodtak számára társaságról. Bizonyára azért, mert mi sem engedjük, hogy egyedül, kíséret nélkül legyenek, és ezt a törődést igyekeztek viszonozni. Mindenért nagyon hálásak voltak.
Megérkezésünk másnapján négy kirándulásra jelentkeztünk be, a lehetőségekről a szállodánk melletti utazási iroda magyarul beszélő munkatársa tájékoztatott bennünket.
Első utunk a Paraliától 70 km-re levő Theszalonikibe vezetett. Idegenvezetéssel megnéztük Görögország második legnagyobb városának ismertebb helyeit. A nagypiacon rengeteg halat, különféle fűszert, gyümölcsöket és egyéb görög finomságokat kínáltak nagy hangon a vásárlóknak. Az Arisztotelész téren megtekintettük a névadó szobrát. A Szent Dimitriosz-templomban élő gyülekezetet láthattunk, a nők fedetlen fővel nem vehetnek részt az istentiszteleten. A Szent György-rotunda felé folytattuk utunkat. A városban metrót építenek, ezért sok lelet kerül felszínre. A tengerparton Nagy Sándor szobrát néztük meg, a Fehér torony tetejéről pedig szép kilátás nyílik a városra. A kikötőben sok különleges tengeri hajó, ún. kalózhajó-sétahajó látható.
Második alkalommal az Égei-tenger északnyugati részén található Szkiathosz szigetére látogattunk, és részt vettünk egy két és fél órás hajókázáson. Nagyon élveztük a tengerre és a kisebb szigetekre nyíló kilátást. Megfejthetetlennek tűnt számunkra a magasan a hegy sziklás oldalán épült sok pazar villa. A szigeten megnéztünk egy ortodox templomot, majd kis sikátorokon keresztül eljutottunk egy tengerparti vendéglőbe, ahol finom tengeri halat ebédeltünk. Megkóstoltuk a görög kávét, amely a mi forrázott kávénknak felel meg. Finom fagylaltot kínáltak a helyi tavernák, kávézók, különleges ízekkel.
Harmadik kirándulásunkkor a meteorákat néztük meg. A több száz méter magas megkeményedett hordalékkúpok a Thesszáliai-alföldön valóságos sziklaerdőt képeznek. A csúcsokon kolostorok épültek, ezekből kettőt, a Nagy Meteora kolostort és a Szentháromság-kolostort tekinthettünk meg. Ikonkészítő műhelyben is voltunk. Mindenütt nagyon kedvesen fogadták a látogatókat.
Végül az Olümposz hegységbe kirándultunk. Itt kellemes gyalogtúrán vettünk részt, amely az Enipea-kanyon bejáratánál kezdődött. Ez már az Olümposzi Nemzeti Park része. Az út a kanyon belső peremén halad, jól le lehet látni róla a mély szurdokvölgybe, és jó kilátás nyílik az Olümposz egyes csúcsaira. Elértünk a Zeusz fürdőjének nevezett vízeséshez. A gyaloglást mindenki bírta, csak az út első szakasza volt kissé igényesebb. Lefelé jövet megkóstoltuk a világ legjobbnak mondott fagyiját: krémes, és igazi gyümölcsöket tartalmaz.
A tíz nap elteltével szinte rövidnek tűnt a kirándulás. Mindenki jól érezte magát. Jó volt együtt lenni, mert így közös élményekben volt részünk. Az év folyamán foglalkozásainkon meríteni tudunk az átéltekből. Akik nem tudtak eljönni, azoknak hoztunk ajándékot, és elmeséljük majd nekik, rövid videófilmekkel illusztrálva, élményeinket, hogy ők se maradjanak ki belőle teljesen.
Lanstyák Edit
Megjelent a Carissimi 2019/4-es számában
A cikk szerkesztőségünk és a Carissimi együttműködéseként került fel oldalunkra.
