Jelenlegi hely

Egy rendkívüli év rendkívüli sportteljesítménye

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2020, október 28 - 13:00 | Sport
Ultrabalaton 2020. 222 km, 227 egyéni nevező, 11. helyezés. A maratonfutó dunaszerdahelyi Bíró Attilával beszélgettünk egy rendkívüli év rendkívüli eredményéről.
Egy rendkívüli év rendkívüli sportteljesítménye

Mikortól kezdődött a hosszútávfutás iránti szerelem?

Emlékszem, Csallóközkürtről már gimnáziumba is gyakran kerékpáron jártam, máskor reggelente már 7 óra előtt a mezőgazdasági iskola uszodájában úsztam. Délután a kertben is rengeteg tennivaló akadt, így a mozgás teljesen az életem legtermészetesebb része lett. Csallóközkürtön a futballedzéseken is a futásokat élveztem a legjobban, mert ezek során tudtam a legjobbak közt végezni. Ekkor ismerkedtem meg Hodossy Péterrel, és barátságunkat elsősorban közös biciklizésekkel építettük a környező falvakba, erdőkbe, melyek után elég hamar következett Győr, Pozsony, Bécs, Baba, Pannonhalma. Ezek az utak összekovácsoltak bennünket, csakhamar egészséges rivalizáció kezdődött, hogy ki tud több kilométert gyűjteni. Úgy emlékszem, nagyságrendileg évi 5–6 ezer volt a penzumunk, az akkor tájainkon épp terjedésnek induló kezdetleges hegyikerékpárokon. Így jutottam el kerékpáron másokkal a Magas Tátrába és környékére, a Balatonra, a Fertő tóhoz vagy épp Esztergomba, de többször Budapestre is.

Majd egy véletlen folytán barátokkal egy prágai futóversenyen indultunk, ami hatalmas élmény maradt, mind a verseny, mind pedig a társaság és a program által. Mindez még az 1990-es években, tehát az internet és mobiltelefonok nélküli világban. Így később a városokban mindig futóverseny plakátjai után kutattam. 1999-ben már eljutottam a budapesti és a kassai félmaratonra is. Ezt talán nevezhetjük hosszúfutásaim kezdetének.

Ha egy laikus számára kellene elmondania, miben áll az idestova 2500 éves maratoni futás lényege?

Úgy gondolom, vitathatatlan, hogy az új évezredben megtöbbszöröződött a futást elkezdők száma, és mindig többen maradnak meg a futás mellett, mint ahányan idővel feladják. Véleményem szerint ebben hatalmas vonzereje van a világon talán legnépszerűbb utcai maratonoknak. Ahhoz, hogy egy kezdő futó biztonsággal bevállalhassa egy egy maratoni táv lefutását, még évek edzése szükségeltetik. És ha valaki már ennyit „rááldoz“, akkor nagy valószínűséggel a hobbiját továbbra is űzni fogja, ha másért nem, azért, hogy a következő maratonokon jobb eredményeket érhessen el. És ennél a pontnál meg is érkeztünk a Magyarországon hatalmas népszerűségnek örvendő ultrafutáshoz. Mert egy idő után speciális edzésmunka nélkül nehéz javítani maratonon – így adja magát a táv növelése. Az ultrafutás belépő „bébi” távja az 50 km vagy az időalapú körözős 6 órás versenyek pedig már egy több maratont teljesítő futónak könnyedén elérhetőek.

És az egyén hogyan teljesedik ki ebben?

Úgy gondolom a fenti „levezetésből“ már eléggé kitűnhet, hogy az amatőr maraton- vagy ultrafutónak a futás az élete hangsúlyos része lesz, ami mellett nap mint nap elköteleződik. Én, mivel kisebb-nagyobb megszakításokkal immár több mint húsz éve futok, a barátaim és az ismerőseim zömét is a sportnak köszönhetem. Életem elengedhetetlen része a napi edzés, legyen az a futás, a kerékpár, az úszás, a séta,a  szauna, az erősítés vagy a nyújtás. Az évek során nagyságrendileg 300 futóversenyen vettem részt, így úgy érzem kellő tapasztalattal rendelkezem gyakorlatilag is, de elméletileg is hatalmas tudásra tettem szert a futótársak, az edzőim és az olvasmányaim által. A társak közül a bevezetőben már említett Hodossy Péteren túl, kiemelném öccsét, Tamást, akivel az utóbbi években gyakran együtt edzettünk vagy versenyeztünk ahogy futásban, úgy kerékpáron is. Kezdetben Vajas Rolanddal is sokat versenyeztünk együtt, de Bögi Sándorral is, aki azóta megszámlálhatatlan korosztályos ultrafutó csúcsai okán világszinten is ismert és elismert. Molnár Lászlóval kezdetben több rövidebb távú versenyre együtt jártunk, majd az utóbbi időben egyfajta mentorként és edzőként számíthattam rá. A 2015-ös újrakezdésem után általa sikerült szintet lépnem, maratonig egyéni csúcsokat futnom. Immár másfél éve pedig Lőrincz Olivér segíti edzéseim. Edzésmódszerei és tanácsai konzultációink során elsősorban a versenyeim finomhangolásában segítettek, amik ultraversenyek esetében akár több óra előnyt vagy időalapú versenyeken több tíz kilométerrel hosszabb táv lefutását eredményezik.

Az elmúlt 20 éve során mennyi maratont futott le?

Összeszámoltam, több órába tellett, mert rengeteg élmény jött elő. A futónaplóm szerint ezidáig 39 maratoni és 28 maraton feletti, tehát ultra távot teljesítettem.

A „sima“ 42 195 méter távú maratoni futóversenyt überelte meg az októberi Ultrabalton futással. Mit kell tudni erről a versenyről?

Az Ultrabalaton Közép-Európa leghosszabb tókerülő futóversenye a maga 200 kilométer feletti távjával. Ugye a Balatont megkerülni nagyságrendileg 200 kilométer, de a szervezők előszeretettel iktatják be a Balatonfelvidéki Káli medencét is, feltételezem, hogy kellő hullámzása legyen az útvonalnak. Évekkel ezelőtt 210 kilométer volt a táv, tavaly 221, idén pedig már 222 kilométer megtétele várt ránk, mindezt szigorúan 32 órán belül kell teljesíteni. A verseny általában május közepi dátummal szerepel a versenynaptárakban, de idén már áprilisban bejelentették, hogy a helyzetre való tekintettel október eléjére csúszik a rendezés. Az engedélyezett résztvevők száma nagyságrendileg 15 ezer futót jelent, de érdeklődés volna bőven 20 ezer felett is. Természetesen ez elsősorban a váltófutásoknak köszönhető, idén már akár 13 fős csapatok is indulhattak. Ezek a váltók viszont inkább az UB bulijellegét képviselik, illetve nagyon jó csapatépítő esemény is. A nagyobb taglétszámú váltóknál egy-egy futóra nagyságrendileg 20 kilométer teljesítése vár, az is több részletre megosztva a nap folyamán. A másik oldalon pedig ott az egyéni verseny, mely már egy teljesen más dimenziót képvisel. Köszönhetően a magyarországi ultrafutás átlagon felüli népszerűségének a jelentkezők száma elérheti akár a 300-at is. Sajnálatos módon, de valahol mégis természetesen is a jeletkezők akár fele indokolatlan optimizmussal vág bele a teljesítésbe, lévén, hogy a célbaérők hányada átlagosan nagyságrendileg 40% körüli. Ezen célbaérések java is az utolsó 2 órára tehető, tehát 30 órán kívül. Nagyságrendileg 35-40 fő, aki 30 órán belül ér célba. Köztük sikerült nekem tavaly teljesen önerőből, tehát kísérő nélkül 27 óra 22 perc alatt, míg idén 24 óra 48 perc alatt célba érnem. Idén viszont már kaptam részleges kiséretet a családomtól. Ez is nagyban közrejátszott abban, hogy sikerült több mint 2 és fél órát javítanom az eddigi leghosszabb táv dacára is.

Hogyan lehet egyáltalán több mint egy napot futni? Mennyit kellett minderre készülnie?

Amikor 2015-ben több mint 5 év szinte teljes kihagyás után újrakezdtem a futóedzéseket magam sem gondoltam volna, hogy eddig eljuthatok. Akkor máris az első edzésen hoztam egy nagyon jó döntést, hogy alávetem magam a 10 éve halogatott térdműtétnek. Nyilván a 2015-ös évem rá is ment a műtét utáni lábadozásra és fél éven belül másodszor kezdhettem az edzéseket szinte a nulláról. De a 2016-os évet már Molnár László nagymegyeri futólegenda nagyszerű edzéstervével kezdhettem, ami 2017-re egyéni csúcsokban érett be minden távon 50 kilométerig bezárólag. Rengeteget tanultam Lacitól, figyelmem viszont fokozatosan a hosszabb távok irányába ment el. Részt vettem 24 órás kerékpárversenyeken, minden évben ott voltam a nagyatádi ExtremeMan IronMan versenyen, amely 30 éve hosszútávú országos magyar triatlon bajnokság is egyben. Sajnos az úszásom gyatra, így hatalmas hátránnyal ülök az utolsók közt kerékpárra, de innen legalább végig előzhetek, ami szabályosan célbahúz a hátralévő maradék 10 órában.

2018-ban az első sikeres 100 kilométeres versenyemmel már kvalifikáltam magam a híres Spartathlonra, így innen figyelmem végleg a 200 kilométer feletti távokra öszpontosul. Ez alapján választottam a jelenlegi edzőm is. Vannak még céljaim, amik kellően motiválnak, hogy csak a legközelebbieket említsem Spartathlon teljesítés és világbajnoksági résztvétel.

Visszatérve a kérdésre, ahhoz, hogy egy napon túl is méltósággal tudjak futni az én esetemben 4 év szisztematikus edzésmunkára és felépített kontrolált versenytapasztalatokra volt szükség. A jelenlegi éves futóteljesítményem kilométerekben kifejezve 3500-ra tehető, a sportág legjobbjai átlagosan ennek a dupláját hozzák.

Ki volt, aki segítette, támogatta a teljes napos futás során?

Ez az a kérdés, amire a legnagyobb örömmel tudok válaszolni. A legjelentősebb versenyeimre – kivéve a görögországit – rendre elkísér a családom, feleségem és két lányom. Nagy boldogság számomra látni, hogy a lányok élvezik a szurkolást, a segítkezést, ahogy tudatosítják, hogy függetlenül az elért eredménytől micsoda emberfeletti küzdelem és teljesítés zajlik minden résztvevőben. Bízom benne, hogy támogatásukra még sokáig számíthatok, mert ez a legfontosabb szellemi motivációm.

Mesélne néhány Ultrabalatonos élményéről?

A legnagyobb élményem mindenképp az egész 222 kilométeres teljesítés, ahogy az egész egyben volt, szinte mindenféle különösebb törés nélkül. Bár terveimben ettől magasabbra tettem a lécet, a gyomrom az elejétől kezdve nem volt toppon. E miatt többször ki kellett állnom, illetve be-be csúszott további nem tervezett kisebb hiba is a gépezetbe, ami miatt már 7-8 óra után el kellett engednem a szigorú célomat. Ez viszont annyira felszabadított, hogy ez az érzés kitartott egész a végéig.

Hogy picit konkrétabban is meséljek: A Felvidékről, pontosabban a járásból ketten vállalkoztunk az idei teljesítésre. Én ugye már második alkalommal, míg Vörös Róbert Nagymegyerről újoncként debütált ilyen hosszú távon. Robiról tudni kell, hogy tőlem 12 évvel fiatalabb, rendkívül gyors, de főképp nagyon erős fizikailag is, de ami egy jó ultrafutónál elengedhetetlen fejben is az. Tudtam azt is, hogy idén még nálam van a rutinelőny, így várhatóan Robi előtt végzek a végelszámolásnál. Az volt a taktikánk, hogy együtt kezdve egymást segítve futunk ameddig érdemes. Így a családom is Robi barátnőjével kiegészülve egy kocsival kísért minket. A fő cél az volt, hogy a saját tervezett frissítésünket 10-15 kilométerenként megkapjuk. A legfontosabb a tempó helyes megválasztása és az erőnkkel való tudatos spórolás. A táv elején vannak komolyabb emelkedők, némelyikeket érdemes inkább sétálni. Itt gyakran vissza kellett fognom Robit, mert neki fel sem tűnt, de az ereje vitte volna gyorsabban. 5 frissítőponton kínáltak melegételt is, tésztát, rizses húst vagy levest. Fontos a változatosság kedvéért, hogy ezekből is fogyasszunk, de úgy hogy mindezek miatt ne kerüljünk akárcsak 5-10 perc hátrányba. Az első melegpont után jöttek a Badacsonyi hullámok, majd a Szigligeti emelkedő, itt kisebb hullámvölgybe kerültem, utánna hosszú egyenes szembeszéllel egész Keszthelyig, tűzött a délutáni nap is, itt éreztem, hogy Robi húzott, bár így is terven kívül haladtunk, de nélküle talán még jobban lassultam volna. Keszthelyre érve finon húslevest kaptunk és mivel addigra már elengedtem a fő célom, picit hosszabban is sétáltunk. A dél-nyugati csücsökben elkerültük egymást a családdal, ez lelkileg is megfogott bennünket. Saját frissítésünk elfogyott, így kólával improvizáltunk a frissítőállomásokon. Itt éreztem azt, hogy Robi érdekében is el kellene válnunk. Be is jelentettem a B terv életbeléptetését, ami azt takarta, hogy a kísérőkocsink Robival marad, hogy őt támogassa, engem pedig fokozatosan szemelől vesztenek, mivel előre futok és a frissítésem innentől egyedül oldom meg a frissítőállomásokról némi időveszteség árán. De erre Robi úgy reagált, hogy nem szeretne lemaradni, így a következő 30-35 kilométert is együtt futottuk. Bár végig tudtam Robi állapotából és a mért adataiból, hogy minél tovább együtt maradunk annál erősebben üthet az vissza a végén, mégsem tudtam, hogyan győzzem meg őt erről a lehető legtapintatosabban. Végül ezen szakasz végén tudtam újítani és olyan tempóra váltani, amit már Robi nem tudott lekövetni. Sajnos sejtésem beigazolódott, mert az utolsó harmadban Robi jó 2 óra hátrányba került hozzám képest, de így is jobb idővel debutálva, mint én tavaly.

Hogyan értékeli saját maga számára ezt a rendkívüli évben, 2020-ban elért rendkívüli teljesítményt?

Nagyon örülök és büszke vagyok az elért eredményre több szempontból is. Az előttem végzők jelentős hányada világbajnoki vagy spartathloni dobogóval rendelkező ultrafutó. Szinte közvetlenül mögöttük célba érni számomra visszaigazolás, hogy jó úton haladok a további szép eredmények reményében. Másik pozitívum, hogy míg a tavalyi verseny után hetekkel sem tudtam megnyugtatóan 5-6 kilométert futni, idén 8 nappal az UB után helyt álltam a Budapest Maratonon, húsz évvel az első maratonom után. A szervezetem fokozatosan adaptálódik az extra igénybevételhez.

Mondanám, hogy úgy tekintek erre az eredményre, mint erős alapra, de úgy gondolom az alapokat már az elmúlt évek során leraktam, ez az UB már inkább az erős falakat jelenti, amire majd a tető kerülhet a jövőben. Azt mondják a jó ultrafutó a negyvenes éveiben érik be igazán. E szerint még lehet bennem potenciál bőven. Azon leszek, hogy ez az eredményeimben is megmutatkozzon.

(na)