A kudarc okait Szepesi György, az MLSZ elnöke foglalta össze a legjobban: „A hetvenes évek magyar labdarúgását, sajnos a lefelé irányuló tendencia jellemezte. A futball nálunk visszaesett, s ez összefüggésben áll a bajnokság elposványosodásával…”
Az 1979-es év legjobb labdarúgójának Salamon Józsefet választotta az MLSZ, de meglepetésre a diósgyőri védő nem került be a Képes Sport hagyományos Ön tizenegyébe. Az olvasók döntése alapján kialakult csapat a következőképpen állt össze: Zsiborás – Szántó, Nagy A., Kutasi – Karsay, Zombori, Pogány – Fekete L., Szokolai, Kiss L., Várady.
Az olvasók után az NB-1 szakemberei is összerakták a maguk csapatát, s ott már Törőcsik és Nyilasi is szóhoz jutott. Az előbbi sérülése után, míg a utóbbi a „visszavonulása” után húzott ismét focicsukát 1980 tavaszán. Vissza a pályára címszó alatt jegyezte apám: az új esztendő első válogatott találkozójára alaposan kicserélődött a nemzeti tizenegy, és szövetségi kapitány-váltásra sem kellett sokat várni…
Magyarország–Lengyelország 2:1 (2:1), góljainkat Fazekas és Törőcsik szerezték.
„1980. március 26-án nyitottak ki először a Népstadion kapujai az évben. A mieinkkel hasonló játékerőt képviselő lengyelek is kísérleti összetételben álltak fel” – olvasható a mérkőzés naplójában. Április utolsó napján aztán Kassán vendégszerepelt az „A” válogatott, ahol Csehszlovákiától egy góllal kikapott. Ez volt dr. Lakat Károly utolsó mérkőzése szövetségi kapitányként, akit Mészöly Kálmán váltott ezen a poszton. „Küzdőszellemben felvette a válogatott a versenyt a csehszlovákokkal, játékban azonban nem.
Bögi Róbert írásának folytatását a KlikkOut weboldalán olvashatják el!
