Back to top

Édesapám naplója 1.: 1977 – a kezdetek, avagy vágyakozás a mundiálra

Publikálva: 2019, augusztus 25 - 08:02
Ragyogóan sütött a nap Dunaszerdahely felett, nem volt túl meleg, de az nem is hiányzott nálunk a nyolcadikon. Felettünk már csak a jóisten lakott, aki, ha úgy tartotta kedve, be tudott fűteni irgalmatlanul. A Csallóköz szívében vagyunk, és pazar látvány tárul elénk.
Édesapám naplója 1.: 1977 – a kezdetek, avagy vágyakozás a mundiálra

Tiszta időben messzire ellátni, egyik oldalon a nyitrai Zobor magaslik, amott a Kis-Kárpátok hegyvonulata bukkan elő a szomszédos ház mögül, délnek meg a Duna csillogó vize háborog. És persze a csallóközi rónák gabonatáblái amerre csak néz az ember. A reluxák közt beszűrődő napfény megtörik az ebédlőbútor üveges ajtaján, s mint egy tükör küldi azt a szemközti falra, melyen egy kép lóg. Apámat ábrázolja, ahogy éppen a müncheni Olimpiai stadionban pózol, még 2004-ben.

Szerette a focit, akárcsak én. Még tervben sem voltam, amikor először a Népstadionban járt Budapesten, majd évtizedekkel később engem is meginvitált, hogy a hely szellemében elmeséljen egy-egy szívhez szóló sztorit. A Magyar Labdarúgó-válogatott, meg a Fradi volt a mindene, odahaza pedig a DAC. Vagyis éppen ez a futballfanatizmusa vitte ki Dunaszerdahelyen a stadionba, miután Pestről már „megszedte” magát emlékekkel és ereklyékkel. Alig telt el pár esztendő, hogy az árvíz elvitte a csilizradványi házukat 1968-ban, 17 évesen szólította meg Őt a meggypiros mez, a fehér nadrág és a zöld sportszár. Az előfizetett Képes Sportot hetente rongyosra olvasta.

Mindent gondosan lejegyzett a naplójába, akkor még fekete-fehér, később színes képekkel tarkítva almanachját.

Az év végeztével beköttette, majd szép sorban elrendezte ebédlőbútora polcain, ami elől kivette az üveget, hogy beférjenek a zöld mappák. Például 1976-ban, abban az évben, amikor megszülettem, az Újpesti Dózsa lett az őszi első a magyar NB 1-ben, majd a magyar válogatott az új év tavaszán dél-amerikai portyára utazott.

Perutól és Argentínától vereséget szenvedtek, csak Mexikóban sikerült Törőcsikéknek egy döntetlen. Aztán jöttek a világbajnoki selejtezők, és mint oly sokszor, most is a Szovjetunióval kerültek egy csoportba. A történet itt kezdődik, a rám hagyott vaskos naplóiból kiragadva pár megtörtént esetet. Belelapozok hát:

Magyarország–Szovjetunió 2:1 (1:0), mert hittek a csapat erejében!

Bögi Róbert cikkének folytatását a KlikkOut weboldalán olvashatják el!

Ezt már olvasta?

Cookies