Jelenlegi hely

DAC-szurkoló vagyok – Bugár Ervin

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2020, augusztus 10 - 09:59 | Színes
Bízvást állíthatom, a most következő riportalanyomhoz több éves barátság köt, s ha még ez sem lenne elég, vegyük csak górcső alá a sok száz együtt leutazott kilométert, a kölcsönös tiszteletet és az összhangot, ami a lelátón a dobos és a cápó között kialakulhat. Mert jó komunikáció nélkül nem irányíthatsz szurkolást, s ha mégis elfogyott a szufla, Ő habozás nélkül belekezdett szokásos dobszólójába, amivel pillanatok alatt felélesztette a tábort.
DAC-szurkoló vagyok – Bugár Ervin

Elég, ha azt mondom, mai vendégünk a DAC-tábor nagydobosa, és rögvest mindenki tudni fogja, Bugár Ervinről van szó. Úgy vélem, a szurkolás lelke a dob, minden más hozzá idomul, a nóták és a kezek ritmusát a dobos adja meg. Míg vezérszurkoló voltam, kialakult egy babonám: megtartani a dobot, míg Ervin felköti a kerítésre, vagyis tartani a szurkolás lelkét egy pillanatra, ami majd szerencsét hoz. Nem is riportnak szánnám az alábbiakat, inkább két ember beszélgetését írnám le, akik ezt azt átéltek már együtt.

Jöjjön a már-már sablonos kérdés: mióta jársz DAC-meccsre?

A divíziós években kezdődött, vagyis a hetvenes évek végén, akkor még persze dob nélkül. Amire abból az időből szívesen emlékszem vissza – nagy élmény volt -, mindenképpen egy ’82-es barátságos mérkőzés.

Sokan a Bayern-meccset mondanák, nekem a Dinamo Kijev elleni találkozó az, és hogy láthattam közelről a nagy szovjet legendát, Oleg Blohint.

Ezt megelőzően csak a Népstadionban volt szerencsém hozzá, az persze nem volt ugyanaz. A félidőben cserélték be, szívesen összeálltam volna vele egy fényképre, hogy elrakhassam emlékbe. Aztán sokáig külföldön dolgoztam, így a DAC-ot csak hazai meccseken láthattam, alkalmanként.

Bögi Róbert írásának a folytatását a KlikkOut oldalán itt olvashatják el!

Címkék: KLIKKout