A Klikkout rovatának vendége a Takács család, név szerint Gita, Imi és Friderika.
DAC-szurkolók vagytok, egy igazi sárga – kék szívű család. Ki volt közületek először DAC-meccsen, vagyis ki kit „fertőzött” meg ezzel a szenvedéllyel?
Imi: Egyértelműen Gita, még a csehszlovák korszakban járt el Papiékkal [megj.: Papi = Hodosi Ferenc, Gita édesapja, aki szintén szerepelt már a riportsorozatunkban] a DAC-ra, én abban az időben inkább csak a bősi csapat találkozóit követtem az édesapámmal.
Gita: Nekünk a foci mindig is ott volt az életünkben, a DAC és a magyar válogatott. Anyu éppen úgy szeretett meccsekre járni, mint az apu, el sem mehettek volna egymás nélkül sehova. Amikor még kisebb voltam és Magyarba mentek, engem otthon hagytak, de a tévében minden meccset megnéztem, kívülről fújtam a válogatott játékosok neveit. Nyilván a DAC az helyileg adott volt, így ide kivittek engem is magukkal, sőt néha még idegenbe is. Azok a túrák mindig olyanok voltak, mint egy kirándulás. ’85-re emlékszem, amikor felkerültünk a ligába, és ahol laktunk, a szemközti nyolcemeletes blokk oldalára fel volt festve: „DAC – 1. LIGA”. Onnantól kezdve nem volt megállás, persze eleinte még nem tudatosult bennem, miről szól ez az egész, a kinti meccsek, az utazás – jó volt ott lenni, olyan normális dolognak vettem, hogy a hétvége az a fociról szól.
Egyszer nagyon megijedtem, aztán sokáig nem is mentem meccsre velük. Rózsahegyen játszott a DAC, történetesen nyertünk is, apu pedig kitalálta, hogy ott alszunk.
Bement egy hotelbe szobát foglalni, közben pedig helyi fiatal suhancok egy csoportja körbevette az autónkat. Be voltak rúgva, meglátták, hogy DS jelzésű, ráadásul sárga színű a kocsi, elkezdték lökdösni, fel akarták fordítani.
Ordítottunk a hátsó ülésen a nővéremmel, mint az őrültek, apu meg még sehol. Anyu kiszállt az autóból és úgy leteremtette azokat a fiatalokat a nagy hangjával – volt kitől örökölnöm –, hogy menten eltűntek. Akkor megfogadtam, hogy Rózsahegyre soha többé nem megyek. Jártunk apuékkal on tourokra minden felé, de oda csak 2018-ban utaztam el ismét.
Gondolom, akkor már Imivel mentél? Hogy alakult ez ki, valójában mikortól jártok így hárman együtt mindenhova?
Imi: 2012-ben kapcsolódtam be ebbe a családi focis történetbe, akkor még Szerdahelyen laktunk az apósékkal. A DAC éppen kiesett a 2. ligába, én meg kitaláltam, hogy menjünk el meccsre. Nem kell mindig otthon ülni, apósék mindenhova eljártak, ismertük a társaságukat, mert gyakorta vendégeskedtek nálunk: Bugár Ervin, Atosz, Pali stb. Ervin, a dobos folyton csalogatott minket is…
Gita: …mondom neki: dehogy megyek én meccsre, hideg van! Ervin erre azt válaszolta:
– Csak egy meccsre gyertek el, aztán úgyis ottragadtok, majd ugrálsz, szurkolsz, és nem fogsz fázni!
Végül is igaza lett – sajnálom, hogy ő már nem jár. Akkor még a régi stadionban voltunk, apu megvette nekünk a jegyet, mi pedig mentünk utánuk. On tourokra ugyan még nem, de később aztán oda is. Bekerültünk a partiba, részt vettünk az összes YBS Bálon, amit Domonkos Roli szervezett, de ugyanígy az Atosz által szervezett Magyar Bálokon is. Sok mindenkit megismertünk ott, és ugyanazokkal az arcokkal jártunk focira is, majd a meccsek után leülünk közösen a Turul bárban. A Friderika viszont csak később csatlakozott hozzánk…
Friderika: Egészen pontosan 2017-ben, azóta gyűjtöm a kinti belépőjegyeket. Ha véletlenül valahova nem tudtam elmenni, akkor a mama hozta nekem:
– Tessék Friderikám, hoztam neked a jegyet, hogy ne hiányozzon egy sem.
De általában mindenhova mentem az anyuékkal vagy a mamáékkal, megszerettem a közeget. Azelőtt olyan otthonülő típus voltam, azért is jó, hogy így emberek között lehetek. Megismertem a papa bandáját, meg az anyuék társaságát, a Frédiéket, Johanóékat, Bogiékat…
Viszont, ha jobban belegondolok, voltam az anyuékkal már a régi stadionban is, még egészen kicsi koromban. Abban az idényben került vissza a csapat az 1. ligába. Az utolsó fordulóban a nagy ünneplés közepette még a papa is átmászta a kerítést, arra is emlékszem, hogy az egyik szurkoló lepottyant a lelátóról, én pedig nagyon megijedtem. Aztán felállt, megrázta magát, kutya baja se lett.
A cikket teljes egészében elolvashatják tartalomszolgáltató partnerünk, a Klikkout oldalán.
Ezt már olvasta?
Peruban és a Coropuna csúcsán jártunk a VándorLáss-esten
Aki ismeri a VándorLáss-esteket, a VándorLáss csapatát,...
