Back to top

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Sus Csaba (Ideg)

Publikálva: 2022, január 20 - 21:13
A királyfiakarcsai Sus-fivérek közül Csipesz után ezúttal öccse, Ideg idézi fel DAC-os emlékeit.
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Sus Csaba (Ideg)

Esküszöm, még én sem tudtam, hogy Csaba a becses neve! - lepődött meg Bögi Róbert, a cikk szerzője.

Frappáns becened van, Ideg, megmondom őszintén, nem is tudom hogy hívnak valójában. Miért lettél pont Ideg?

Csaba vagyok! Annak idején 12-13 évesen együtt fociztunk a faluban a felnőttekkel. Nem volt pardon, úgy kezeltek minket is, mintha felnőttek lennénk, ennek megfelelően mi is teljes erőbedobással játszottunk. Egy alkalommal edzőmeccsen kihagytam egy csomó helyzetet, mérgelődtem, mindenbe belerúgtam, földhöz vágtam magam. Ekkor nevezett el így egyik csapattársunk, nyugodjék „Dube”, azóta rajtam maradt, hogy Ideg.

A foci volt az egyetlen szórakozásunk, meg persze a DAC. Nem úgy volt, mint manapság, hogy felnyitod a tévét és válogathatsz, mit szeretnél nézni. Ha kellett, kiálltunk az útra és stoppoltunk, meccs után nem egyszer gyalog jöttünk haza Királyfiakarcsára.

Ha nem tudtunk eljutni a DAC-ra, bőgtünk otthon. Ha úgy hozta a sors, betegnek tettettük magunkat, hogy ne kelljen iskolába mennünk…

Hogy emlékszel vissza a DAC-cal való első találkozásokra?

Apu vitt el minket a bátyámmal az első meccsre, a Szlovák Nemzeti Ligában játszottunk. Emlékszem, ahogy bontották a fatribünt, aztán a helyén egy év alatt felépült a ’85-ös Spartakiádra az új főtribün. Először csak a hazai mérkőzésekre jártunk, aztán idegenbe is. Minden cég indított buszokat, a cukorgyár, OSP, ČSAD, Zelenina stb. Feljutott a DAC a ligába, a következő évben pedig a Nyitra. Közben kiesett a kassai Loki, az Inter, meg a Ligetfalu. Ligetfalura még az öreg stadionba jártunk a híd alá. Prágába a Spartára is busszal mentünk, rengetegen jöttek a környékről, 10-12 busz, meg egy csomó kocsi.

Aki innét a környékről Csehországban szolgáltak a katonaságnál, azokkal is találkoztunk. Az első meccsen a főtribünön ültünk, a másikon már a vendégszektorban. Odafelé megálltunk a „Kilenc kereszthez” nevezett vendéglőben. Lehettünk vagy 400-an.

Este kezdődött a meccs, már sötét volt, apámat kérdeztem, hogy fogunk tudni játszani ilyen sötétben? – majd meglátod, felelte. Mit tudtuk mi akkor, mi az a reflektor?!

Az interjú folytatását elolvashatják tartalomszolgáltató partnerünk, a Klikkout oldalán.

Ezt már olvasta?

Címkék: Klikkout
Cookies