Hosszú a sztori, nem is szaporítom a szót „tolsztoji” bekezdéssel, épp csak megköszönném a DAC–Bayern emlékzászlót, amit a találkozónkra hozott nekem. Pincér uram, két korsó sört kérünk, aztán még szólunk, messzire ne menj légyszi’…
Amikor megfogalmazódott bennem az interjú gondolata, azt mondtad, ha találkozunk, visszamegyünk a hetvenes évekig. Tiéd a pálya Zoli, egészségünkre!
1970-ben születtem, falusi gyerek vagyok, ezúton is üdvözlöm Sárosfa népét, sziasztok! Hatéves koromban költöztünk Szerdahelyre, ahol megismerkedtem a falusi foci után az úgymond nagyobb focival is. A sárosfaival úgy, ahogy képben voltam, édesapám volt ugyanis a csapat kapusa. Azt mesélték, jól védett – erre már nem annyira emlékszem, kis lurkó voltam még. Arra viszont tökéletesen emlékszem, mikor figyeltem fel a DAC-ra, abban az időben kerültek fel a Divízióba. Ugyanígy megmaradt bennem, hogy ha festék került a kezembe, mindenhova három betűt rajzoltam, falra, kapura: DAC – édesanyámtól meg is kaptam érte a „jutalmam”.
’80-ban ismét szintet léptünk, a Szlovák Nemzeti Ligába, ekkor már egy esztendeje stabilan minden meccsre kijártunk a haverokkal. Hrivňák, meg Szikora Gyuri volt az edzőnk, aztán meg Pecze Karcsi. ’85-ben jött a federális liga, szerintem ekkortól játszottuk a legjobb focit abban az időben, talán azóta sem múltuk felül ezt az időszakot. Az első bajnoki szinte még most is előttem van: 1985. augusztus 8-án, a TJ Vítkovice ellen. 0:0 lett, de végül is számunkra az egy jó eredmény volt, hiszen abban az idényben ők lettek a bajnokok. Jó csapatuk volt, a kanyarban álltunk, egy tűt nem lehetett volna leejteni a lelátón.
Aztán jött minden sorjában, megfizettük a tanulópénzt is a prágai Dolíčekon, mentek is a csesztetések miatta, ha biciklivel közlekedtem a városban: nyolcas van a kerekedben, meg ilyenek. Miért csak hat gombócot eszel, nyolcat kéne… majd egyre jobb lett minden,
’87-ben megnyertük a szlovák kupát, Kopřivnicén a cseh győztes Spartával szemben is győzni tudtunk. Kikerültünk Európába, akkor még KEK-nek hívták, ma már nem létezik ez a sorozat. Túljutva az AEL Limassolon a berni Young Boyst kaptuk, de ők már felmutatták azt a bizonyos stop táblát nekünk. A következő szezonban UEFA kupát játszottunk – ez sem létezik már ebben a formában – első körben a svéd Östers Växjö az ellenfél, majd az eddigi legnagyobb „ágyú”, ami megfordult nálunk – a Bayern München!
Bögi Róbert írását tejes egészében elolvashatják tartalomszolgáltató partnerünk, a Klikkout oldalán.
Ezt már olvasta?
2025-ben is keresik a felvidéki magyar női példaképeket
A Femine Fortis – Erős Nők polgári társulás tizedik...
