A rendezvényen a város vezetői, dr. Hájos Zoltán polgármester és Karaffa Attila alpolgármester mellett részt vett még többek között Marek Neštický, Nagyszombat megye alelnöke, Mária Patakyová ombudsman, Rigó Konrád kulturális államtitkár, Helfried Carl, Ausztria szlovákiai nagykövete, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Horváth József Magyarország cigánykirálya, Pavol Mešťan, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeumának igazgatója, illetve a város közéletének személyiségei is.
Ravasz József, a Romológiai Kutatóintézet vezetője megnyitójában felidézte a csehországi lidicei látogatását, jelezve, hogy „Az erőszak lépten-nyomon jelen van. Hiába zárkózunk el mindenféle negatív kijelentés elől, melyek mindahányunkat emberi méltóságunkban érintenek. A 21. században is lesznek, vannak olyan közösségek, népcsoportok, amelyek abban a hitben, hogy kiválasztottak, igazságot osztanak... Ezzel örökösen ismétlődve folytatódik a történelmi mészárlás... A tragédia azonban legyőzhető. Emlékezéssel, szembenézéssel, őszinteséggel, megismeréssel, tudással és a tisztelet kultúrájával.”
„A megemlékezés szól azokról a roma áldozatokról, akiket az auschwitz-birkenaui haláltáborban gyilkoltak meg a nácik, és azokról az ártatlan emberekről is, akiket járásunk területén lőttek a Dunába a nyilasok” – fogalmazott dr. Hájos Zoltán polgármester. Egyben „figyelmeztetés is, hogy nem szabad elfejeltenünk a holokausztot, a szisztematikus népirtást. (...) Nem lehet elég gyakran elmondani, hogy egy gyűlölködő idealizmus, egy gyűlölködő propaganda milyen deformációkat tud okozni a társadalom egészében” – emelte ki Hájos Zoltán.
Marek Neštický, Nagyszombat megye alelnöke szerint mindenképpen fel kell lépni az idegengyűlölettel szemben, Mária Patakyová ombudsman szerint pedig nem szabad engednünk, hogy a népírtás újra megismédlődhessen – ehhez pedig a társadalomban betöltött helyünket, poziciónkat is fel kell használnunk.
Rigó Konrád kulturális államtitkár úgy vélte, a megemlékezések nagyon fontos a jelentőségük, abban a városban is, amely lakosainak meghatározó részét elveszítette a a második világháború őrületében. „Mit tehet az egyén a hétköznapokban a terjedő gyűlölet és sajnos az egyre népszerűbb ellenség- és bűnbakkeresés ellen? Két sokszor emlegetett szó juthat eszünkbe: empátia és tolerancia. Ezek használatát még gyakorolnunk kell... () Próbáljuk megérteni a másikat, elviselni a másságát” – mondta.
„A másság fogalma nem minden európai nemzet, ember értékrendjében fogalmazódik meg pozitív értelemben” – fogalmazott Horváth József, Magyarország cigánykirálya. „Gyermekeink még napjainkban is a betűvetés problémájával küszködnek... (így) a remény fogalma a romák számára nem közhely, inkább több évszázados vágy a jobb felé (...) A mai napon még jobban oda kell figyelni a holnapra, mert nemzetünk jövője csak akkor lesz teljes, ha (...) bátran, felkészülten, nemzettársként merünk szembenézni a holnappal”, jelezte Horváth József.
A beszédek sorát Pavol Mešťan a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeumának igazgatója zárta, aki szerint a nácik minden zsidó-keresztény erkölcsöt meg akartak semmisíteni, s az emberi mivoltuktól megfosztott áldozatokat alsóbbrendűségükben is szinte arra kötelezni, hogy „köszönetet mondjanak nekik a halálukért”. Félő, hogy a világ nem tanul, s ez újra megtörténhet, zárta mondanivalóját Mešťan.
Az esemény zárásaként a megjelentek a megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél.
