– Hogyan látja, miért fontos és meghatározó, hogy egy kisgyermek a saját anyanyelvén tanuljon, szerzze meg az ismereteket?
– A mi családunkban az én időmben ilyen kérdés sohasem merült fel. Magyar ajkú romaként számomra természetes volt, lett, hogy a magyar nyelvet anyanyelvemként szeressem, tiszteljem. A magyar nyelv egy kisgyermeknek, akinek a szülei magyar nemzetiségűek, pedig csecsemő korától olyan fontos, mint az anyatej. Később, amikor már megtanul beszélni, gondolkodni, akkor természetes, hogy az anyanyelvén kell megszereznie azokat az ismereteket, amelyek önazonosságában, magyarságtudatában megerősítik.
– Miképp tapasztalta meg azt, hogy felvidékiként, magyar iskolából kikerülve Szlovákiában is tudott érvényesülni az életben?
– Sohasem éreztem magamat hátrányos helyzetben azért, avagy lettek volna nyelvi akadályaim amiatt, mert magyar tannyelvű alapiskolába, középiskolába jártam. Sőt az egyetemen is az elsők között voltam, akik jeles tanulmányi előmenetellel büszkélkedhettek. Ma is helyt állok, mert főiskolai docensként oktatatok egy szlovák tannyelvű intézményben.
