Az advent története egészen az 5. századig nyúlik vissza. A karácsonyt megelőző böjti idő volt, amely Szent Márton ünnepével kezdődött, november 11-én. Történelmi források arra utalnak, hogy maga az advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma is átvette, és a böjti időből öt liturgikus hét lett. VII. Gergely pápa végül négyre redukálta az adventi vasárnapok számát. Az advent négy hete a Messiás születése előtti várakozást idézi, felkészülés a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére. Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat jellemzi ezt az időszakot a vallásos emberek életében.
A római egyházban az adventi böjti időszak az éjféli miséig tart, s az ez időben tartott hajnali misét a bevonulási ének, a Rorate coeli – Harmatozzatok egek – után roraténak nevezik. Advent azt jelenti, Úrjövet, a latin adventusból származtatva.
Katolikus falvakban az advent péntekje szigorú böjtnek számított, húsételt, zsíros ételt egyáltalán nem fogyasztottak. Hajnalban minden reggel, vasárnap kivételével, hajnali misére, roratera mentek. Még sötét volt a reggel, ezért kis lámpákkal, úgynevezett rorate-lámpákkal mentek a misére. A lámpákban gyertya világított.
Az adventi koszorú
Az első adventi koszorúról 1860-ból maradtak fenn írásos emlékek. A berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátralévő időt. Az árvaházban annyira türelmetlenül várták a karácsonyt, hogy ezzel akarta kicsit könnyíteni az utolsó nap izgalmát. A román kori templomokban is voltak már körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal csak később jelent meg. Fenyőkoszorút kezdtek használni erre a célra világszerte. Az adventi koszorút Németország északi részén kezdték készíteni, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Hazánkban a második világháborút követő időben vált szokássá templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni vagy asztalra tenni.
A négy gyertyát vasárnaponként gyújtják meg. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. A négy színt a legenda négy angyalhoz köti: Négy héttel karácsony napja előtt egy kék köpenyes angyal érkezik az emberek közé. Második vasárnap egy piros köpenyes angyal követi, nagy kehellyel. Tiszta szeretetet gyűjt a lelkekből. A harmadik égi teremtmény fehér fénysugárral érkezik, és érintésére szeretetet, boldogságot és békességet éreznek az emberek. Végül egy lila palástú angyal jelenik meg a Földön, lanttal a kezében. Dalát csak a tiszta lelkűek hallhatják, de hatására a földben pihenő magok is felébrednek, hogy tavasszal kihajtsanak.
Az adventi naptár
Az adventi naptár legendája 1900 körül kezdődött, és egy német édesanyához kötődik. Türelmetlen kisfia, Gerhard már hetekkel az ünnep előtt nyaggatta, ezért meglepő játékot talált ki számára. Egy kartonlapot huszonnégy részre osztott, mindegyikre rátűzött egy darab csokoládét, és a gyerek minden este megehetett egyet. A kisfiú felnőve sem felejtette el anyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Huszonnégy ablakocska mögé rejtett csokoládét, cukorkát, amelyek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá. Az első adventi naptárnak azonnal hatalmas sikere lett. Gerhard Lang 1974-ben elhunyt, de naptárai a mai napig megédesítik a gyermekek estéit.
