Az ,,Aranykert" című, a Vámbéry Polgári Társulás kiadványaként megjelent kötet a bizonyítéka annak, hogy vannak még a Csallóköznek rejtett kincsei. A kérdés az, hogy meddig és milyen állapotban marad meg a csallóközi természet. A szerző ekképp vall könyvéről:
„...nem maga a fényképezés nehéz. Amikor a látvány előttem van, többnyire már késő azon gondolkodni, hogy is tudnám a lehető legtöbbet kihozni belőle. Ilyenkor megszűnik körülöttem létezni a világ, és ösztönösen csak az előttem látottakra összpontosítok . Ösztönösen cselekedni pedig általában nem nehéz...
Sokkal nehezebb hajnali sötétben kikelni a meleg ágyból, tudván, hogy fagy, hideg harmat, szúnyogok vagy mocsárbűz vár rám odakint.
Hidegben és melegben órákon át egy köbméternél nem nagyobb leshelyen várakozni, gyakran teljesen eredménytelenül.
Derékig elemerülve egy ingoványban gázolni, amikor minden egyes lépés megtétele valami ismeretlent hozhat.
Bizonytalan másodpercekig szembenézni a nádasból felriasztott vadkannal, és csak várni a sors fordulatát.
Az alázuhanó ágak ellenére viharban az erdőt járni.
Túltenni magam az elmulasztott pillanatokon.
Együttélni a kétségekkel, hogy vajon a célom érdekében megtettem-e minden tőlem telhetőt.
Mindez jóval nehezebb, mint a képkészítés. Mégis – a látottak mindenért kárpótolnak. És mindennek az átélése ébreszt rá arra, hogy élek és ösztönöz a folytatásra...”
(Fodor Péter: Aranykert)
