A Trianon kopjafánál szervezett megemlékezésen, amelyen részt vett többek között Puha György alpolgármester, Kiss Balázs, a pozsonyi magyar nagykövetség titkára, illetve több városi képviselő és intézményvezető is, előbb Bíró Emese, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója lépett fel, majd a Vámbéry Ármin Gimnázium diákja, Horváth Sofia Zina szavalt.
„Mi, csallóköziek is büszkék lehetünk az itt született bátrakra. Amikor 1918 őszén a Monarchia jövőjét meghatározó politikai és katonai események felgyorsultak, a megszálló sereg betörésének hírére az akkori pozsonyi kormánybiztos-főispán Budapestre távozott, majd felmentését kérte. A magyar kormány november 4-i minisztertanácsi ülésén a belügyminiszter előterjesztésére arról döntött, hogy »Pozsony vármegye és Pozsony szabad királyi város főispáni teendőinek ellátására« Jankó Zoltánt ideiglenesen megbízza. A csallóközi származású Jankó nem volt gyáva ember, ezért a menekülés helyett azonnal nekilátott megszervezni a város védelmét. A belügyminisztertől kapott utasítás alapján azonban kerülnie kellett minden összeütközést” – fogalmazott beszédében Darnai Zsolt történész, a Csallóközi Múzeum munkatársa, az eremény szónoka, hozzátéve, hogy
„miközben a történészek munkájának köszönhetően évről évre egyre többet tudunk Magyarország és a nagyhatalmak korabeli helyzetéről, addig szülőfölünk 100 évvel ezelőtti eseményeinek feltárása terén még mindig sok a teendőnk. A kutatómunka folytatásával és ezen tevékenység támogatásával tisztelettel adózunk »mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik 1920. június 4., a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is.«”
Darnai Zsolt felidézte a 104 évvel ezelőtti eseményeket, majd feltette a kérdést, miszerint
„az események ismeretében mit tanultunk a történelemből? Az elmúlt évszázadban nekünk, magyaroknak volt alkalmunk megtapasztalni a diktátumok súlyát. Magyarország hihetetlen áldozatot vállalt a háborút lezáró diktált béke törvénybe iktatásával. Történelmi tanulságunk tehát: a békét megőrizni kell, a háborút pedig elkerülni! Aki a békét védi, az országa és Európa jövőjét építi!”,
fogalmazott.
A szónok a fiatalokhoz is szólt:
„amikor a mi nemzedékünk volt annyi idős, mint ti, akkor még elképzelhetetlen volt egy ilyen rendezvény. Az iskolában hallgattak 1920 eseményeiről, mint ahogyan a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki nemzetrészek sorsáról is. Sőt, még a nemzetrész kifejezést sem használták, és nyilvánosan az egy nemzethez való tartozás élményét sem élhettük meg. Ezért is tartom fontosnak, hogy a mai napon szüleitekkel és tanáraitokkal együtt itt vagytok, és megható műsorral az összetartozásunk érzését erősítitek bennünk. Köszönet érte!”
„Bármi is történjék körülöttünk Európában, mi merjünk keresztény magyarok lenni!” – zárta beszédét a Csallóközi Múzeum munkatársa.
A programban a Vámbéry Ármin Alapiskola 3D osztályának kórusa is énekelt, őket Tóth Anna, a Vámbéry Ármin Gimnázium diákja követte.
A Pázmaneum polgári társulás nevében Karaffa Attila elnök, Dunaszerdahely város alpolgármestere szólt az egybegyűltekhez.
„104 évvel a csúfos események után mi, itt Dunaszerdahelyen össze tudunk jönni, úgy, hogy kezet tudunk nyújtani egymásnak, magyar a magyarnak, hiszen ez a legfontosabb az életünkben”
– fogalmazott, hozzátéve, hogy a fiatalokban látja a város, de a magyarság jövőjét is.
„Feladatunk van itt a szülőföldünkön” – mondta. „Ki kell tartanunk magyarságunkban. S bár vannak olyan erők, akik szeretnék, ha nem lennének ilyen megemlékezések, de nekik is üzenjük, hogy
voltunk, vagyunk és leszünk – a jövőben is.”
A programot Kovács Koppány, a Rómeó Vérzik zenekar frontembere zárta, majd a megemlékezők a Trianon kopjafánál helyeztek el mécseseket. Az esemény házigazdája Rajkovics Haizok Melinda volt.
(nagy)
