Az egyház, Jézus megkeresztelkedésének emlékére ezen a napon szenteli meg a vizet. A szenteltvíznek az emberek gyógyító és tisztító hatást tulajdonítottak. Ezen a napon hazavihették, és a bölcsőtől a koporsóig fel is használták azt.
A néphit a kréta és a tömjén megszentelését is ide kapcsolta. A tömjénezés szertartása a napkeleti bölcsek tömjénadományára utalt. Az ajtók krétával történő megjelölésével és a tömjén elégetésével, ill. a vízzel hintéssel vált teljessé a házak és a benne élők megszentelése.
A szentelés egyúttal adománygyűjtést is jelentett a hívektől.
Kána városához kötődik Jézus Krisztus első csodatétele, amikor az esküvőt követő lakodalomban hat korsó vizet borrá változtatott. Farsang idején – a kánai menyegzőre emlékezve – tartották azokat az esküvőket, amelyeket minimum három napos lakodalmak követtek.
A legtöbb néphagyomány a Háromkirályokhoz kötődik. Gáspár, Menyhért és Boldizsár a betlehemi csillagot követve ment Júdeába, hogy hódoljon a zsidók királyának. Mivel hosszú volt az út Betlehemig, sok segítséget igényeltek, így lettek a zarándokok, a turisták, az őket vendégül látó fogadók, csárdák, éttermek, valamint a prémeket, vastag, meleg ruhákat készítő takácsok védőszentjei. Hozzájuk kötődik a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya. A házról házra járó –elsősorban– fiúgyermekek díszes süveget viseltek, kellékük pedig a csillag volt. Dramatikus játékuk középpontjában a napkeleti királyok Jézusnál tett látogatása állott.
Január hatodikához időjárási megfigyelések is kapcsolódnak. Ha ezen a napon csurog az eresz, akkor hosszú tél várható, ám ha havazik, akkor korán kitavaszodik. Ha fúj a szél: jó termés, szerencsés évünk lesz. Ha eső esik, csapadékos lesz a tavasz, ám ha fagy, hosszú tél előtt állunk.
Az ünnephez tehát valamikor számos népszokás kötődött; ezek közül ma már csak az él, hogy ekkor bontják a karácsonyfát.
Az ünnep hármas tartalmát összefoglaló néven epifániának nevezik, jelentése: a mi Urunk megjelenése, a világ előtt való kinyilvánulása.
ma7.sk
