Teszik mindezt anélkül, hogy az egyén megfertőződne a kórokozóval és ki lenne téve az általa okozott betegség súlyos tüneteinek. A védőoltások, az antibiotikumok felfedezése és alkalmazása számos fertőző betegséget szorított vissza az utóbbi évtizedekben.
Az Egészségügyi Világszervezet 1974-ben elindított Kiterjesztett immunizációs programjának eredményeként életünkből eltűnt a magas halálozással járó himlő és a járványos gyermekbénulás eradikációja is közelségbe került.
A világ népességének 80 százaléka megerősítetten gyermekbénulás-mentes régióban él. Emellett más védőoltással megelőzhető fertőző betegségek – diftéria, rubeola, meningitis és a hepatitis B fertőzés – lényeges csökkenése is megfigyelhető. A védőoltásoknak köszönhetően számos fertőző betegség is visszaszorult.
Így sokakban az a vélemény alakult ki, hogy a továbbiakban nincs szükség védőoltásokra. Ugyanakkor, a napjainkban újonnan vagy ismételten felbukkanó – régi-új fertőző – betegségek új kihívásokat generálnak.
A kórokozók az örökítőanyaguk megváltozása révén olyan menekülési stratégiákat, trükköket fejleszthetnek ki, amelyek a gazdaszervezet védekező mechanizmusaival szemben biztosítják a túlélést, szaporodást és terjedést. Az ilyen menekülési útvonalakat használó kórokozók nagyon súlyos, akár halálos kimenetelű fertőzéseket is okozhatnak az emberi szervezetben.
Immunrendszerünk viszont rendelkezik azzal a csodálatos képességgel, hogy egy fertőzés leküzdése során egyre jobbá tudja tenni a „fegyverkészletét”, és ha ugyanaz a kórokozó újra bejut a szervezetbe, sokkal gyorsabban és hatékonyabban tud fellépni ellene, így meg tudja akadályozni a súlyos tünetek kialakulását. Ezt a jelenséget hívják immunológiai memóriának.
A vakcinák minden esetben hosszú fejlesztési és ellenőrzési folyamatokon mennek keresztül, melyek során önkénteseken tesztelik a biztonságosságukat, a hatékonyságukat és az esetleges mellékhatásaikat. A COVID-19 megbetegedést okozó koronavírus elleni vakcinák a védőoltások olyan típusaihoz tartoznak, amelyek kifejlesztése igen hosszú múltra nyúlik vissza.
Az RNS vakcinákat 1989 óta fejlesztik, de a szaporodásra képtelen, vagy legyengített vírusokat tartalmazó vakcinák más vírusfertőzések ellen már több évtizede forgalomban vannak és biztonságosan, hatékonyan alkalmazhatóak.
A vakcinákra tehát úgy tekinthetünk, mint az immunrendszerünk edzőire.
Ezek felkészítik és ugrásra készen tartják testünk védekező mechanizmusait arra a pillanatra, amikor a veszélyes kórokozó megfertőz bennünket. A tudomány mai állása szerint megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az oltások előnyei messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott oltási reakciók kockázatát. A védőoltások, az immunizációs programok jelentik a leghatékonyabb módszert bizonyos fertőző betegségek megelőzésére, s így van ez a koronavírus-járvány esetében is.
(Felvidék.ma/Tudománypláza)
