Ezen felül történelemdidaktikus, azaz nemcsak a történelem iskolai tanításának leghatékonyabb módszerei érdeklik, hanem azon stratégiák is, amelyek segítségével a történettudomány a szélesebb, nem szakmai közvéleménnyel képes kommunikálni tudását. Eddig két önálló könyve jelent meg: Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom (2005) és Monoszlóy Dezső (monográfia 2006). Ezen felül tucatnyi könyv és tankönyv szerkesztője.
„Ki lehet olyan botor, hogy a XX. századi magyar közbeszédek tengeréből kimerít egy kiskanálnyit, s azt hiszi, e cseppben megmutathatja a tengert? (...) Vigaszunk és reményünk Márai Sándor, aki a Füves könyv egyik aforizmájában így bátorítja bölcsen a túl merésznek látszó szellemi kalandra indulókat.
Gondolj arra, mennyi mindent írtak, gondoltak előtted,a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bősége a jelenségek és tünemények összességéből. A folyamat tehát megállíthatatlan, bátrat lépni pedig nem tilos. A XX. század magyar beszédei 118 szónoklat közlésével tekint végig a múlt századon (...).
Mivel a szakmai hitelesség mellett nagyon fontosak voltak számunkra az olvasók szempontjai, a beszédek sorát a magyar történeti felfogás mai trendjeihez igazítottuk, (...) ezzel párhuzamosan pedig vigyáztunk, hogy a rövid kommentárral ellátott beszédek érdekesek és olvasóbarátak legyen."
