Jelenlegi hely

Türelmesnek lenni

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2020, október 8 - 06:00 | Színes
Nem vártuk az új intézkedéseket, de tudtuk, hogy elkerülhetetlen lesz. Az 1918-ban kirobbant spanyolnáthajárvány óta nem élték át azt az emberek, amit most vagyunk kénytelenek átélni. Akkor a járvány több áldozatot követelt, mint az első világháború, s csak bízni tudunk abban, hogy ez nem ismétlődik meg.
Türelmesnek lenni

A jelen járvány második hullámában mára túl magasra szöktek a számok. Tavasszal a kétjegyű számoknál már kétségbe estünk, mostanra valahogy megedződtünk. Meg felelőtlenebbek is lettünk talán.

Meg már elegünk van. Mindenből.

Abból is, hogy egyesek összeesküvés elméleteket gyártanak és mindenre tudják a választ is.

Káosz van.

Egy ideig nincs kulturális rendezvény, nincs foci, nincs mise, lakodalmat sem szeretne úgy senki sem, hogy a megcsonkított létszámú násznép negatív tesztet szorongatva a kezében kívánjon sok boldogságot az ifjú párnak, majd a közösen elfogyasztott vacsorán a szájmaszk alatt tömjék magukba az ínyencségeket.

Hogy mit hoz a holnap? Rajtunk is függ.

Egy biztos, sokan a vakcinában látják a reményt, ami azonban még várat magára, de ne feledjük, hogy a vakcina kikísérletezési, előállítási, tesztelési és forgalomba hozási ideje átlagban öt és  tíz év között van. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a gyógyhatását, mellékhatásait megismerjék a kutatók. S ezért türelmesnek kell lenni.

Vannak viszont sokan, akik ellene vannak, akik agitálnak, rémhíreket terjesztenek, elbizonytalanítva az embereket. Lehetetlen előre látni, hogy mi lesz holnap vagy holnapután, viszont biztos, hogy ismét nehéz idők jönnek ránk. Nehéz a válságstáb helyzete, nem könnyű jó, hatékony döntést hozni. Döntöttek, templomba nem mehetünk, foci is szünetel majd, de a fitnesz az működhet, meg az éttermek is, de sorolhatnám, lenne még mit.

Csak azt nem értem, hogy ha az üzletben nem lehetünk, csak korlátozott létszámban, akkor a tömegközlekedési eszközökön miért engedik, hogy az utasok heringként egymásba olvadva utazzanak naponta. A szó szoros értelmében. Igaz, a környezetemben nem hallottam még arról, hogy valaki a buszon, vonaton fertőződött volna meg, de az óvintézkedés nem ártana, nem érdemes játszani a tűzzel, mert hiába van maszk az arcunkon, a levegőtlen járműveken az őszi, hűvös időjárás miatt beöltözött emberek arcán megcsillan a verejték, amit letörölnek a kezükkel, majd kapaszkodnak, s talán egyszer fertőzhetnek is.

Talán vissza kellene állítani az eltörölt járatokat. Talán valakinek eszébe juthatna. S talán valakik hálásak is lennének érte.

Az utasok mindenképpen.

Nagy Erika író
a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának titkára

Az írás a Dunaszerdahelyi Hírnök 2020 októberi számában jelent meg.