„Mindig nyolc embert fogadok, mert többel nem tudok foglalkozni. Most betegség miatt kicsit kevesebben voltak” – mondta Nagy Mária, aki főállásban matematika szakos tanár. Gyermekei egyszer egy nyári táborból egy saját készítésű szőnyegecskével tértek haza, akkor határozta el, hogy megtanulja a régi mesterséget. „Mindig szerettem a fonalat, sokat kötöttem azelőtt. Kipróbáltam a szövést, sok mindenre valójában magamtól jöttem rá.” Elmondta, hogy a szövés nagyon egyszerű, ha az ember megtalálja benne a rendszert. Rutint akkor szerezhet, ha nagyon sokat sző.
„Én nagyon sokat szövök, mert engem megnyugtat.” Tíz szövőszéket állítottak fel a Csemadok ház nagytermében, a felnőttek között egy tizenkét éves nagylány, Csémi Csillag Virág is ügyeskedett. Számára ez a harmadik tábor, az elsőben még vele volt az ugrálókötele, idén a citeráját hozta, és amikor szünetet tartott a szövésben, citerázott és énekelt – a jelenlévők nagy örömére.
Nagy Mária tíz éve szervez szövőtábort, amit általában asszonyok látogatnak, de volt már férfi résztvevő is. Aki szereti az alkotómunkát, esetleg szeretne új technikát megismeri, az jelentkezik. A mostaniba két új szövő jelentkezett, a többiek régebben járnak, vannak, akik az eddigi összes szövőtáborban ott voltak, mesélte a tanfolyamvezető. Néhányszor nyáron is összejöttek, de akkor a nagy meleg miatt nagyon fárasztó napokig a szövőszék mellett ülni. „Ilyenkor, tél végén esik legjobban a szövés, ez egyfajta tavaszhívogató összejövetel is.
” A tanfolyamon többfajta szövési technikából választhatnak a résztvevők. Mindig van szőnyegszövés, kezdőknek való sálszövés, van fehér vászon népies mintázattal, de mindig szőnek színes fonálból is, tudtuk meg a vezetőtől. A színek a lélekre hatnak, a fáradtabbak felélénkülnek a vidám narancssárgától. A „számolósabbak” kipróbálhatják a takácsmintákat is.
Az együtt szövésnek, akárcsak régen, ma is van egy másik nagyon nagy haszna az alkotáson túl. Az együttléthez a nagy beszélgetések is hozzátartoznak, amikor a csattogó szövőszékek meditatív hangja mellett a szövőnők megnyílnak, előkerülnek a lelkükből és szavakká formálódnak a gondolatok. „Nem szoktunk nagyon nagy témákat felhozni, egyszerűen csak jó meghallgatni a másikat, jó látni, hogy vannak hasonló felfogású emberek. Nem rohanunk sehova. Itt megengedjük magunknak, hogy figyeljünk egyik a másikra.” – osztotta meg velünk érzéseit Nagy Mária. „Hogy ezt megengedjük magunknak évente egyszer, az mindegyikünknek egy nagy ajándék. A nyugalom, az emberség szigete ez a három nap.”
Forrás: ma7.sk
