Back to top

„Szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat”

Publikálva: 2016, május 4 - 19:53
Kiripolszky Péter csallóközi rockzenész hangja megtöltötte a DAC-stadiont annak április 23-i ünnepélyes búcsúztatóján. A nemcsak a szurkolók számára történelmi esemény után faggattam, hogy élte meg az arénabéli fellépést. Vajon az ő szíve is sárga-kék?
„Szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat”

Mit jelent számodra, hogy a DAC-stadion búcsúztatóján énekelhettél?

Ez egy igazán felemelő érzés. Hatalmas megtiszteltetés számomra az YBS DAC fanklub és az FC DAC 1904 meghívása, ezúton is szeretném megköszönni, hogy én is részese lehettem ennek az ünnepnek.

Milyen hatással volt rád ez az esemény?

Most már elmondhatom, hogy életem két különösen meghatározó élménye is az arénához köthető: az István, a király dunaszerdahelyi előadása, valamint ez a búcsúünnepség. Nagyon sok koncerten, rockoperán volt már módomban játszani, de valahogy úgy érzem, hogy ez a stadionbúcsúztató igazán mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe - és szívébe. Minden arról szólt, hogy önmagunk legyünk - s azok is voltunk! S hogy mindez mekkora hatású rám nézve? Talán igazán még szavakba sem önthető.

Izgultál-e, hiszen tulajdonképpen egy történelmi esemény ­szereplőjévé váltál te is?

Szerintem nincs olyan előadó, aki ne izgulna fellépés előtt egy kicsit, persze mindez leginkább annak margójára irható fel, hogy az ember igyekezik, hogy minden rendben legyen és  megtalálja a közönséggel a kapcsolatot. Nagyobb tömeg számomra csak előnyt jelent – mivel ha csak pár embernek énekelek, sokkal nehezebb küldetés mindez. Viszont ismerve a DAC csodás szurkolótáborát, melynek híre már nyugodtan mondható európai szintűnek, nem volt kétségem a pozitív fogadtatásban.

Mennyire áll közel hozzád a futball világa és maga a sárga-kék csapat?

A DAC szerintem minden csallóközi ember szívügye. Legyen akár aktív szurkoló, akár passzív, mindenki tudja, hogy mikor, hol, hogyan játszunk. Magam is folyamatosan követem internetes fórumon a klubbal történteket. Minden csapatot buzdítok, melyet a miénknek érezhetünk, legyen az a DAC, vagy a magyar és a szlovák válogatott, de szívesen nézem a Barca meccseit is. Személyesen részt venni a mérkőzéseken, sajnos nincs mindig lehetőségem, mivel hétvégenként általában elszólít a zene. A szünetekben viszont mindig frissítem az élő közvetítést, izgatottan várom a fejleményeket.

Mennyire tudsz azonosulni a szurkolókkal?

A YBS fanklub-beli barátaimmal beszélgetve arra a megállapításra jutottam, hogy nagyon sok párhuzamos dolog van egy szurkoló és egy rockzenész életében. Szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat, odaadunk szinte mindent azért a „pár percért“, melyet közösen átélhetünk akár az arénában, akár a színpadon. Mindez nagyon nehéz, mert olykor az embernek hatalmas csatákat kell megvívni a közvetlen környezetével. Szerintem nagyon kevesen tudhatják azt, hogy a sikeres dolgok mögött mennyi munka van, s sajnos nem minden esetben történik meg az a csoda, ami most az aréna búcsúztatóján megtörtént – a „Nélküled“ minden egyes sora életre kelt és beigazolódott – pályán kívül és belül.

Úgy tudom, te is saját dallal jelentkeztél a DAC csapatinduló- felhívására. Mi motivált, hogy ez a nótád megszülessen?

Szeretnék pontosítani: ez nem az én nótám. Ez a dal a szurkolótábort illeti. Azoknak az embereknek írtam, akik szeretik a DAC-ot. Nem ismerem a szerzői jogok világát és nem is érdekelnek ezek a dolgok, de bármikor szívesen felajánlom a YBS DAC fanklubnak, hogy bejegyeztesse a dalt. Számomra megtiszteltetés lenne, hogy hozzájárulhattam egy csapat munkájához. Mi egyek vagyunk. Hogy mi is motivált engem? Erre talán azt a választ tudnám adni, amit már sok költő ismerősömtől hallottam: verset írni nem lehet, csak leírni.

Mit jelent számodra a zene?

A zene olyan, mint mikor lámpást ad az Úr a kezedbe. Vinni kell és fényt adni az emberek útján. És felelősséget kell vállalni mindazért, amit zenénkkel, dalainkkal elmondunk. A zene tulajdonképpen a mindent jelenti, soha nem elég belőle!

Vannak-e zenész példaképeid?

Vikidál Gyula bácsi és Kalapács Józsi. Tőlük tanultam a legtöbbet és köszönöm szépen a sorsnak, hogy mindkét emberrel őszinte barátságban vagyunk és hogy mindkettőjükkel sikerült egy-egy közös produkcióban részt vennem.

Hol mutathattad meg eddig a tehetségedet?

Megtapasztalhattam a tehetségkutatók világát a Megasztár műsorban és kipróbálhattam magam a Társulat szereposztó show-ban is, ahol az István, a király rockopera énekeseit választották ki. Hát sajnos pénzügyi okok miatt nem teljesülhetett az álmom, pedig szívesen lettem volna Vikidál Gyula bácsi utódja. Minden vágyam volt elénekelni ezt a legendás szerepét, hiszen ő minden magyarok Koppánya. S számomra a legnagyobb magyar.

Hol lehet téged manapság látni-hallani, min dolgozol éppen?

Rendszeresen énekelek a nagymegyeri Tunyó Tanyában, továbbá számos meghívásnak teszek eleget a közeljövőben. Május 14-én megpróbálunk segíteni az elhagyott kutyusokon Lakszakállason egy jótékonysági futóversenyen. Utána következik egy nagy kihívás Somogyváron - a Felvidéki Rockszínház Urunk László! Téged áldunk! c. történelmi rockoperájának ősbemutatója. Az Ukk & Roll fesztiválon, vagyis a Megyer camp utódján a szervezőknek köszönhetően június 24-én majdhogynem felvidéki rockest vár az odalátogató közönségre a Rómeó vérzik, a Phoneix RT és jómagam közreműködésével.

Milyen szerepben lehet veled legközelebb találkozni?

Május 5-én végre eljut a Vazul vére előadás Dunaszerdahelyre. Ez a rockopera István király élte alkonyát és halála utáni évtizedek történéseit mutatja be. Számomra fantasztikus érzés Vikidál Gyula bácsival játszanom, aki a mai napig sajnálja, hogy nem tudott részt venni Dunaszerdahelyen az István, a király előadásán - de most végre eljön! Sokat tudnék mesélni erről a darabról, ám én úgy érzem, ezt átélni kell. Garantálni tudom a felejthetetlen élményt.

Mi foglalkoztat még? Mi az álmod?

A terveim a jövőben - egy dal sorai érlelődnek bennem. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy milyen jó is lenne elénekelni az ikonikus „Nélküledet“ egy meccsen, de nem a klasszikus formában, hogy kiállok a pálya szélére és megfogom a mikrofont, hanem mondjuk a B-középben, együtt a többiekkel, ahol figyelni tudok rájuk. És mennyire szívesen bevállalnám ezt egy majdani DAC-bajnokavatón! De csakis a B-középben, a barátaim körében. Hisz leszünk bajnokok mi még. Hajrá DAC! Hajrá Felvidék!

Kertész Renáta
Kertész Ladislav felvételei
 

Ezt már olvasta?

Cookies