A sakk több mint sport

– Mióta szenvedélye a sakk? S mióta űzi sportszerűen?

– A sakk 1968 körül, 16 éves koromban nyerte el igazán a tetszésemet, ami elég későnek számít a sportágban, ugyanis az ideális kezdő életkor az a 6. életév. Abban az időben versenyszerűen pingpongoztam is, ami miatt válaszút elé is kerültem. Három év után ugyanis döntenem kellett, mit is szeretnék csinálni, ugyanis profi szinten a két dolgot nehéz lenne összeegyeztetni. Végül a sakk mellett maradtam. Egy évnyi sakkozás után aztán bejutottam a dunaszerdahelyi sakkcsapatba, amely abban az időben „divíziót” játszott (ez akkor a negyedik legmagasabb csapatverseny volt). További két év után a fővárosi egyetemi tanulmányaim elején kínáltak fel nekem egy második ligás csapatban való szereplést, ami csehszlovákiai méretben a második legmagasabb osztályt jelentette. Magyarán nem lehetett visszautasítani. Mintegy hét évig ott „nyomtam a figurákat”, majd tanulmányaim után visszatértem Dunaszerdahelyre. Ez volt az az időszak, amikor rájöttem, hogy a sakk a legszebb és legérdekesebb sportjáték az egész világon. A sakk több mint sport – az egyetlen játék, amelyben egymás ellen „küzdhetnek” a tízéves gyerekek akár a hetvenévesekkel szemben, s bizony itt a tízesztendős gyermek is győzhet. Az egyetlen játék, ahol a férfiak a nőkkel valóban egy szinten játszhatnak. De attól is több: tudomány és művészet! Micsoda kombinációk és megoldások vannak benne, még ma is nagy meglepetés. Nem véletlen, hogy ma az egész világon mintegy 700 millióan játsszák, s nem véletlen, hogy már mintegy 1500 éve létezik, és még mindig lehet benne újat találni! 

– Ha röviden kellene megfogalmaznia, hogyan lehetne summaznia szakmai pályafutását?

– Dunaszerdahelyen sokáig diviziót játszottam, később, Szlovakia megalakulása, vagyis az újjászervezések után jött a 3. liga... Előtte, még az 1970-es években elkezdtem foglalkozni a sakk iránt érdeklődő gyerekekkel, akik aztán fokozatosan bejutottak a felnőttcsapatba is. Velük feljutottunk a 2., majd később az 1. ligába, s utána az Extraligába is. Volt, hogy kiestünk, de aztán mégis sikerült újból visszaküzdeni magunkat. Közben a gyerekekkel egyre több sikert értünk el mind a gyerekcsapatok bajnokságában, mind egyéniben. Országos gyerekcsapat bajnokságokat, ificsapat bajnokságokat, de egyénit is számtalanszor nyertünk – ahol megjelentünk, mindenhol felnéztek a dunaszerdahelyi gyerekekre...

Gyerekeink bejutottak a válogatott csapatokba is – így vettünk részt gyermekolimpiákon, például Isztambulban, Belgrádban, Szegeden... Közülük öten elérték a nemzetközi sakkmesteri címet, amely bizony kemény normák szerinti megmérettetéseket jelent. A legsikeresebbek közül kiemelném Petényi Tamást, akivel 2005-ben megnyertük a 12 éves korosztályos Európa bajnokságot az ausztriai Mureckben (ő lett így Szlovákia első ifije!), majd két év múlva Tamás megnyerte a 14 éves korosztályos Európa bajnokságot is, a szerbiai Szabadkán. Nehéz dolog elmondani azt a boldogságot, mit éreztünk mi, dunaszerdahelyiek az 500 milliós Európa sakk-dobogóján állva…

Felnőtt csapatunk az utóbbi hat évben már háromszor lett Extraliga győztes, háromszor pedig második helyezett. Háromszor vettünk részt a Bajnokok Európa Kupáján (Spanyolországban, Szerbiában és Törökországban), ahol a világ legjobbjai mérik össze tudásukat. Ezeken a 12., 15., illetve 10. helyet szereztük meg Dunaszerdahelynek. 

– Ahogyan láttuk, a csapattal már több bajnoki címet nyert. Mit érez a legutóbbi kapcsán?

– Nagyon örültünk, ugyanis megnyerni egy bajnokságot szép dolog, de megvédeni nagyon nehéz. Mindenki ellenünk akart bizonyítani, sikert elérni, s nem volt vesztenivalójuk. S mivel a sakk pszihológia is, Petényi György klubelnökkel igyekeztünk tartani a csapatban a jó hangulatot, a jó kondíciót, a jókedvet, a harciasságot és az optimizmust. Sikerült... Köszönjük, hogy érezhettük városunk támogatását...

– Mi volt a reakciója, amikor megtudta, hogy Dunaszerdahely Városa díjazni fogja?

– Nagy öröm volt számomra, jólesik a megtiszteltetés. Hasonlóan éreztem magam, mint valamikor Szabadkán, Tamás sikere után...

– Milyen szakmai tervei vannak a közeljövőben?

– Rendkívül örülnék, ha sikerülne egymás után harmadszor is megnyerni extraligát, bár tudom, ez még senkinek sem sikerült. Akarunk egy-két új, fiatal játékost is beépíteni a csapatba, tehát lesz mit csinálni. Szeretnénk továbbá az idei, Görögországban megrendezésre kerülő  BEK-en is részt venni...