A megemlékezésen előbb Bozay Krisztián új dunaszerdahelyi esperesplébános mondott imát az elhunytakért, majd a beszédek következtek.
Elsőként a Romológiai Kutatóintézet vezetője, Ravasz József szólt, hosszan felidézve az egykori eseményeket, rámutatva, hogy az agresszorok talán az ismerőseik is voltak a meggyilkolt romáknak, vagy olcsó munkaerőként alkalmazhatták is őket nyáron az aratáskor.
Mint elmondta, azért is idézte fel ezeket az emlékeket, hogy egyben „párhuzamot vonjak az eltelt közel nyolc évtized mögött, hogy mi az, amiben megváltozott az ember és az ember közötti kapcsolat.” Hiszen a ma élő emberek félelmeit is mozgatják a következők: éhínség, háború, gazdagási válság, Covid-19, rasszizmus, a nagyhatalmi államok sorrendje, a világ legnagyobb bajkjainak rivalizálása, vagy hogy hová, milyen irányban fejlődik az Európai Unió – figyelmeztetett Ravasz József.
„Hiszem, hogy az értelmes emberi faj legjava elkötelezettségüknek köszönhetően az ember olyan civilizációs folyamaton megy keresztül”, amely során a degenerált tévelygési folyamata eltűnik, mondta – bár látszik, hogy a történelem sajnos mindig megismétli önmagát. A Romológiai Kutatóintézet vezetője azzzal zárta, reméli, hogy az emberiségre mért csapásokat végül sikerül megállítani – s ezért mi magunk is felelősek vagyunk.
Hájos Zoltán polgármester is megemlékezett az eseményen. Elmondta, hogy „nem csak azokra a roma polgártársainkra emlékezünk, akiket városunkból és annak környékéről hurcoltak el a német koncentrációs táborokba, hanem kiállunk a mellett is, hogy hasonló bűntetteket soha többé ne lehessen elkövetni ártatlan emberek ellen a nemzeti hovatartozásuk, vallásuk vagy akár származásuk miatt”.
A polgármester szerint a magyar közösség tagjaként azért is „meg tudjuk érteni a zsidó és a roma közösséget, akiket a II. világháború során vallásuk és származásuk miatt üldöztek, hiszen 77 évvel a világégés befejezése után, a Szlovákiában élő magyar közösségről mindmáig nem törölték le a kollektív bűnösség bélyegét, a Beneš-dekrétumok máig érvényben vannak.”
A városvezető egyben figyelmeztetett, hogy elítéljük a nemzeti hovatartozás, a vallás, a származás miatti diszkriminációt, illetve rámutatott, hogy maga a roma holokauszt megemlékezés azért is fontos, hogy emlékeztessen. Főleg a fiatalok figyelmét szeretnék ugyanis felhívni arra, hogy az ártatlan embereken végrehajtott szisztematikus népirtás „soha többé nem ismétlődhet meg”, és a fiatal generáció feladata és felelőssége lesz majd „demokratikus elvek alapján, erőszak alkalmazása nélkül irányítani az országot és annak különböző közösségeit”.
A romaügyi kormánybiztos irodájából a regionális koordináció osztályigazgatója, Eduard Čonka mondta el gondolatait, rámutatva arra, milyen fontos hogy roma és nem roma emberek emlékeznek közösen a legsötétebb történelmi eseményekre, hiszen a második világháború után még hosszú ideig nem kezelték tényként a roma holokausztot.
A megemlékezésen, amelyen többek között részt vett még városunk két alpolgármestere, A. Szabó László és Karaffa Attila is, a kegyelet koszorúit több szervezet és nagykövetség is elhelyezte.
(nagy)
