Kiválasztásra került 13 darab papír és pergamen alapanyagú történelmi dokumentum: 5 térkép, 2 céhartikulus (rendszabályzat), 1 céhlevél, 3 irat és 2 pergamenre festett nemesi oklevél.
A térképek között szerepel Dunaszerdahely mezőváros 19. századból származó kültelki térképe (56 cm x 181 cm; 55 cm x 158 cm) 2 db. Két darab, 17. és 18. századi metszet, amely a Csallóközt ábrázolja ( 33 cm x37 cm; 15 cm x 22 cm). Restaurálásra került Tejfalu 19. századból származó, kézzel festett kültelki térképe (70 cm x 52 cm).
A történelmi iratok közül a dunaszerdahelyi katholikus elemi iskola 19. század második feléből származó alapítólevelét újította fel a szakember. Néhány sorban idézzünk e jeles dokumentumból: „... nagytiszteletű Csaplár Benedek Gáspár kegyesrendi tanár és városunk lelkes szülöttjének hazafias buzdítása által, társulatba állottunk, és a Dunaszerdahelyi plébániához tartozó: Szerdahely, Újfalu, Nemesszeg, Előtejed, Ollé-Tejed, Lieder Tejed, Sikabony, Kis-Udvarnok, Nagy-Udvarnok, Balásfa, Töbör-Éthe, Hegy-Bene Éthe, Csenkeszfa, Pódafa és Tőkés helységek katholikus híveinek önkéntes adakozásából befolyt mintegy nyolczezer forintra rúgó összegen a régi roskadozó félben lévő iskola helyébe, egy a szükségnek és korunk igényeinek megfelelő – új épületnek felállítását magunk közt elhatároztuk....” A 40 cm x 42 cm méretű okirat „... minden rendű és rangú katholikus hívek sokaságának jelenlétében nyilvánosan felolvastatván légmentesen elzáratott, és néhány, napjainkban forgalomban lévő réz és ezüst pénzdarabban együtt az alapkőbe letétetett ...” 1862. június 10-én.
Szerdahely mezőváros 19. századi kordokumentumai közül a - jeles manapság a feledés homályába merült - takácscéh értékes bekötött rendszabályzatait (az artikulusokat) és okiratait restaurálta a szakember. Az egyik dokumentum kézzel írott, színezett, különlegessége a takácscéh jelképeként szolgáló vetélő rajzolata. A papírkötésben levő dokumentum 1842-ből származik. A másik, bordó bársony kötésben, rézötvözetű pecséttartóval ellátott, pergamen okirat. Mérete 36 x 22 cm, szintén 1842-ből származik. A két papírlapon olvasható dokumentum közül az egyik 1839-ből származik, amelyben a szerdahelyi takácsokra és utódjaikra vonatkozó szabályzatokat erősíti meg a Császári és Királyi Kancellária. A másik céhes okirat 1858-ból származik. 1852-ben kelt az a somorjai kovács céh Mester-Levél című dokumentuma, amelyet Kvasai János mestertársuk számára állítottak ki a céh vezetői.
A pergamenre írt díszes okiratok kiemelten értékesek. A vajkaszéki nemesi oklevél az első Csallóközi Múzeum (Somorján működött 1927 – 1940 között) gyűteményéből került a jelenlegi múzeumba. A Kőszeghy család nevét őrzi a dokumentum. A másik oklevél a Cséfalvay családtól származik. A 16. században keltezett okirat szép példája a reneszánsz írásbeliségnek, méretei: 33 cm x 57,5 cm. Mindkét oklevél fontos bizonyítéka a csallóközi nemesség történelmének.
A restaurált, megtisztított műtárgyakat az érdeklődő múzeumlátogatók megtekinthetik a Csallóközi Múzeumban.
Bevilagua Olga
Ezt már olvasta?
A karitász és a Tesco jótékonysági gyűjtése
Csütörtöktől egészen szombat estig tart a Dunaszerdahelyi...
