Század
Száz évnyi magányban,
míg mások letűnt,
ajándékozott országot ünnepeltek,
mi csak keserűen emlékeztünk.
Mégis megtartott bennünket,
a nemzetünk kultúrája,
a kassai polgár,
a sorstalanságunk,
nyelvünk dallamos költeményei,
s annak tragikus trubadúrjai.
Tiportak bennünket háborúk,
véresek, rideg és hideg zajban,
miközben annyian vesztek oda,
névtelen alkonyban.
Aztán jött a vörös posztó,
egyenlőség álcája,
mikor árulók
temették a kultúrát,
Istent, szabad szót,
és beindult a gép,
s gyártmánya: a nép.
Novemberi esőben
hittünk a démoszban,
de látjuk, a tőke
uralma mindent felfalt,
És mégis itt vagyunk.
Felvidék szívében
Kölcsey magyar imáját
ünneplő közönséggel,
határtalanul együtt,
érezve a figyelmet.
Két évtizednyi szomszédság
után eljött,
mert van haza,
melynek himnusza,
nem csupán országé,
hanem egy nemzet,
a nemzet legszebb dallama.
(Rajkovics Péter, 2019. január 22., Dunaszerdahely)
Ezt már olvasta?
Akik a saját világukat teremtették meg írásban
Az idén második alkalommal hirdette meg Csallóközi...
Almási Róbert szépséges nyomai a Csaplár Benedek központban
Almási Róbert festőművész emlékkiállítása nyílt meg...
