– Több műfajban – mozaik, akvarell, litográfia, tűzzománc – is kipróbálta már magát. Miért döntött épp az üvegfestés mellett?
– Az üvegfesték ragyogó, erőteljes színeit szeretem. Festményeimet áttetsző üveglapra festem oldószeres üvegfestékkel. Ez a speciális művészfesték nagyon nehezen használható, keverhető, utólag nem javítható, így a festés küzdelmes. Nem lehet lendületes ecsetkezeléssel, gyorsan dolgozni.
Gyakran megkérdezik tőlem, hány óráig tart egy-egy festményem elkészítése.
Mindig csodálkozom, amikor alkotásaim értékét, minőségét a ráfordított idő függvényében próbálják meghatározni. Ilyenkor arra gondolok, amikor egy sebész operáció közben egy vágást ejt a szikével, munkája értékét nem az a pillanatnyi ráfordított idő határozza meg, hanem a sok év alatt megszerzett tudás és tapasztalat. Így van ez minden szakma, mesterség esetében. Egy művészeti alkotás létrehozásában pedig van még valami több is, amit nevezhetünk a múzsa csókjának, ihletnek vagy bárhogy, de az biztos, hogy értéke nem mérhető időben. Egy színész által kimondott szóban a színpadon nem csak a mesterségbeli tudása, de addigi élményei, tapasztalatai, kudarcai, egész élete benne van. Egy ecsetvonásban is benne van mindez.
– Különlegesek és jellegzetesek az alkotásai, melyekben számtalanszor felbukkan a magyar motívumkincs vagy nemzeti kultúránk jelképei.
– Nagyon közel áll hozzám a magyar népművészet, minden ágát szeretem, a népzene különösen a szívemből szól. Egy-egy népdal szövege vetekszik a magyar költészet gyöngyszemeivel.
A magyar népművészet forma- és színvilága irigylésre méltóan gazdag, sokszínű. A magyar népművészet motívumvilágát egy ősi kincsnek gondolom, melynek jelképrendszerét a mai kor embere már nem biztos, hogy érti. De a korabeli alkotói, használói minden forma és szín pontos jelentését ismerték.
– Egyik kiállításán a műveit igazi Aranykertként jellemezték. Valóban, minden „fényen áttűnő varázslata” egyfajta visszapillantás a szülőföldre, a gyökerekre?
– Tősgyökeres dunaszerdahelyiként nagyon büszke vagyok a városomra, természetesen a világ közepének gondolom. És persze Csallóköz, az Aranykert közepének is. Ezer emlék köt ehhez a városhoz, az itt élő emberekhez, hiszen itt élnek szüleim, itt töltöttem gyerekkoromat, az egyetem elvégzése óta itt élek családommal, lányaimmal és férjemmel. Bár nem festek tájképeket, ez az erős kötődés, a szülőföld szeretete biztosan megjelenik az alkotásaimon.
– Dunaszerdahelyen már több kiállítása is volt. E mostaninak van konkrét apropója?
– A Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesületének tagjaként több csoportos kiállításunk volt már, tavasszal a Kortárs Magyar Galériában mutatkoztunk be. Önálló kiállításaimat egyedül szervezem, kiállítottam már Párkányban, Esztergomban, Komáromban…
Dunaszerdahelyen 2012-ben volt kiállításom. Az azóta eltelt évek alatt elkészült alkotásaimat szeretném most bemutatni a Csallóközi Múzeumban Dunaszerdahely művészetkedvelő közönségének. Szeretettel várok mindenkit!
_________________________________
(A kiállítás október 7-én 17.00 órakor nyílik a Csallóközi Múzeum kiállítócsarnokában.)
Ezt már olvasta?
Lebbenő szoknyák, dobbanó csizmák – 70 éves lett a Csallóközi
December 14-én, szombat este ünnepelte a Csallóközi...
TRIART – csemege a kortárs művészetek kedvelőinek
A kortárs művészet kedvelőinek igazi csemegével készül a...