Jelenlegi hely

Pongrácz Kálmán: Köszönet jár a lakóknak és a kollégáknak

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2020, május 21 - 07:44 | Színes
Március eleje óta zárva tartanak az idősotthonok. Ahogy a tesztek és – szerencsére – a Dunaszerdahelyi járás eredményei is mutatják, felelős és sikeres lépés volt, bár bizonyára nehéz volt a részleteket kidolgozni, felelős döntésekkel a megfelelő rendelkezéseket végrehajtani, majd mindezt megmagyarázni az otthonok lakóinak. Pongrácz Kálmánt, az idősek otthona igazgatóját kérdeztük, hogy élték meg az elmúlt időszakot.
Pongrácz Kálmán: Köszönet jár a lakóknak és a kollégáknak

- Mennyire voltak megértők a lakók?

Miután a járvány kezdett elterjedni, a sajtóban és a tv-ben is a vezető hírek közé tartozott az új típusú koronavírussal szembeni védekezés. Így a lakókkal is könnyebb volt megértetni, hogy az ő javukat szolgálják a bevezetett intézkedések. Kezdetben az időjárás sem engedte meg, illetve nem csalogatta ki a lakókat. Sajnos, ahogy a jobb idő jött, úgy a lakók is jobban vágytak a szabadba. Hogy a lakók ne csak a négy fal között mozogjanak, ezt úgy oldottunk meg, hogy mindkét épület környékére szervezetten kisebb csoportokban engedjük ki őket. Természetesen még mindig nem mehetnek el az otthon területéről, hiszen akkor a látogatási tilalomnak semmi értelme sem lenne. Ha pedig valaki visszajön, csakúgy, mint a kórházból való visszatéréskor is, 14 napos karanténba, izolációs szobába kellene mennie. Mindent összevetve lakóink megértőek, viszont ez a helyzet már hosszú, és az intézkedések enyhítésével ők is szeretnék, ha könnyítenénk a helyzetükön, hiszen a személyes találkozást, az emberi közelséget és érintést semmi nem pótolhatja.

 

- És mit szóltak a szigorú intézkedéshez a hozzátartozók?

Nos, ezeket az intézkedéseket éppen az idős lakóink védelmében hozták. Éppen ezért a hozzátartozóknak is el kell fogadniuk, és a szüleik, testvérük vagy a rokonuk érdekében ezt meg kell érteniük. Természetesen voltak kivételes esetek, amikor is megfelelő óvintézkedések mellett megengedtük a találkozást, például hogy elbúcsúzhassanak a szeretteiktől.

 

- Milyen óvintézkedéseket vezettek be az alkalmazottak körében?

A lehető legtöbb óvintézkedést bevezettük már a kezdetek óta. Az itt dolgozók fegyelmezettségének és magatartásának is köszönhetjük, hogy egyetlen fertőzött eset sem volt az otthonainkban.

A nyugati és keleti nyugdíjas otthont szétválasztottuk, az alkalmazottak nem érintkezhetnek egymással. Aki két munkahelyen dolgozott, annak döntenie kellett, hol marad addig, míg ez a vészhelyzet fennáll, hogy ezzel is csökkentsük a fertőzésveszélyt. Bevezettük a havi teszteléseket. Elsőként egy projekt keretén belül az aktív alkalmazottaknál még áprilisban megcsinálták a genetikai, úgynevezett PCR teszteket, majd májusban az államtól kapott gyorstesztekkel az alkalmazottakat és a lakókat is leteszteltük. Ott, ahol nem voltunk teljesen biztosak az eredményben, szintén PCR tesztet hajtottak végre. Ezek mindegyike negatív lett, és így is megbizonyosodhattunk arról, hogy az alkalmazottak, akik a legfőbb veszélyt jelenthetik a lakókra, nemcsak tünetmentesek, hanem egészségesek is. Azoknál az alkalmazottaknál, akik hosszú távú betegállományban vagy gyermekfelügyelet miatt maradtak otthon, a munkába való visszatérésük csak a sikeres teszt elvégzése után lehetséges.

A lakókat, akik a kórházból térnek vissza vagy ambuláns módon kapnak kezelést, az izolációs részben helyezzük el, ahol a nővérek, ápolók és a takarító személyzet is szigorúbb óvintézkedések mellett végzik a munkájukat. Azt gondolom, hogy minden óvintézkedés ellenére, ami a megelőzést szolgálja, és ezt sorolhatnám még sokáig, a szűrés jelenti a megoldást. A megfelelő szűrés mellett a fizikai és a pszichikai terhelést is könnyebb elviselni, valamint időben lehet reagálni. Hiszen látjuk, mennyi idősotthon került itt Szlovákiában is krízishelyzetbe a fertőzés miatt.

 

- Miként tudják lekötni az időseket? Van valamilyen speciális tevékenység, amivel egy kicsit el tudják terelni a figyelmüket a gondokról?

Igyekszünk a lakók számára a lehetőségeinkhez mérten bebiztosítani mindent, de a járvány és az ezzel kapcsolatos óvintézkedések ezt nem könnyítették meg. A csoportos foglalkozásokat a rendeletek alapján meg kellett szüntetni. A lakókkal az intézményen belül szociális dolgozók foglalkoznak. Az ő feladatuk legfőképpen, hogy az individuális foglalkozásokkal lekössék lakóinkat. Ez lehet az olvasás, zenehallgatás, színezés, kézműves foglalkozás, ami az egyén beállítottsága szerint történik. Ide tartoznak még a terápiás foglalkozások is, de mindez csakis egyénileg.

 

- Milyen mozgási lehetőségük van a lakóknak?

A séta mellett a jó időben az épületen belül is van lehetőség a mozgásra. Sportolási és terápiás foglalkozásokra az otthonban tornaterem is van, de a fizioterápiás helyiségekben vagy akár a folyosón elhelyezett masszázsfotelekben is relaxálhatnak a lakók. Bár őket leginkább az tudná felvidítani, ha végre önállóan eljutnának üzletbe és nemcsak bevásárolnának számukra.

 

- Hogyan oldják meg a kommunikációt a családtagokkal?

Mindenki különböző formát választ. Van, aki telefonál, van, aki videóbeszélgetést is tud indítani, vagy a különböző applikációk segítségével beszélgetnek. Nálunk az épület megközelíthető, így az erkélyen keresztül tisztes távolságból is kommunikálhatnak a családtagjaikkal.

 

- Mikor látja elképzelhetőnek a szabályok lazítását?

Az én véleményem az, hogyha az itt dolgozók a gyerekeiken keresztül már nem tudnak valamilyen formában elszigetelődni, ha a sorozatos enyhítések által szabadon élhetünk, ha mindent megnyitunk és akár a tömegrendezvények is lehetségesek lesznek, akkor semmi értelme az idősek elszigetelésének és lazítani kell a szabályokon. Hogy ez mikor lesz, arról a megfelelő szervek fognak döntést hozni.

 

- Milyen lépéseket tehetnek az enyhítések bevezetésével?

Egyelőre a szabályokon nem enyhítettek. Tehát majd a szabályozások módosítása adja meg, hogy milyen lépéseket tudunk tenni, ha enyhítéseket vezetnek be az idősotthonokkal szemben.

-rovin-