Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő közösség!
Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a Dunaszerdahely város Önkormányzata és jómagam nevében az 1848-49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc 169. évfordulóján rendezett ünnepi megemlékezésen.
Megkülönböztetett tisztelettel szeretném az ünnepségen köszönteni
Kis Balázs urat, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkárát,
Sárközy Irén úrhölgyet, parlamenti képviselő asszonyt
Csicsai Gábor urat, Földműveléso és vidékfejlesztési ministérium államtitkárát
Dr. Somogyi Alfréd tiszteletes urat a Pozsonyi Református Egyházmegye esperesét,
Dr. Horváth Zoltán, A. Szabó László alpolgármester urakat,
a dunaszerdahelyi képviselő-testület megjelent képviselőit,
Mons. Dr. Szakál László János urat, a dunaszerdahelyi római-katolikus plébánia esperesét,
Dr. Görözdi Zsolt tiszteletes urat, a dunaszerdahelyi református keresztyén egyház lelkészét,
a városunkban működő intézmények igazgatóit és vezetőit és minden kedves jelenlevőt.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történelmének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Erre az ünnepre büszke minden magyar, bárhol is és a nagyvilágban. Méltán lehetünk büszkék, hiszen 1848. március 15-én példaértékűen cselekedtek a márciusi ifjak, mikor szabadságukért szembeszálltak az elnyomó hatalommal.
Az 1848–49-es hősök neveit csak részben olvashatjuk a könyvekben. Azt azonban tudnunk kell, hogy a szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki. A szabadságot az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró egyének teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét az emberek összefogása vívta ki. Ők tetteikkel bebizonyították, hogy bár „egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen” – így szólt az idézet. A nemzet összetartásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi és szellemi erőforrásunk.
A magyar forradalom és szabadságharc eszmeisége nemcsak a nemzeti összetartozáson alapult, hanem az emberek közötti összefogásban is megnyilvánult. Hiszen nem törhetett volna ki a forradalom, ha az egyet akaró és azonos szándékú emberek nem fogtak volna össze egy cél érdekében, a régi rend megváltoztatásáért.
Fontos számunkra, hogy együtt ünnepeljük meg nemzeti ünnepeinket, ezzel is példát mutatva gyermekeinknek, unokáinknak, hogy fontos ismerni a múltunkat, fontos megemlékezni elődeinkről, ezáltal tudjuk megérteni jelenünket, s ebből kiindulva tudjuk formálni jövőnket. Ennek fényében lesz világos számunkra gróf Széchenyi István szavai:
„Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő“
Sajnálatos módon a mai ünnepségünkön sem tudjuk egy emberként megünnepelni március 15-ét Dél-Szlovákiában, hiányoznak közülünk a negyedikes középiskolások, akik ezekben a napokban tettek írásbeli érettségi vizsgát. Tekintettel, arra, hogy a magyar közösség államtitkári szinten van képviselve a szlovák oktatási minisztériumban, az írásbeli érettségi vizsga időpontját más időpontban lehetett volna meghatározni, így az írásbeli egyik napja nem esett volna a legnagyobb magyar ünnepünk napjára.
Tisztelt ünneplő közösség!
Közeledve az alapiskolai beiratkozások időpontjához, fel kell vetnünk az anyanyelvi oktatás fontosságát. Hiszen ahogyan már az előzőekben említettem, akkor tudjuk megérteni jelenünket, ha ismerjük a múltunkat. A múltunkról, pedig csak a magyar tanítási nyelvű iskolákban szerezhetnek fiataljaink ismereteket, hiszen a történelem és a magyar órák keretén belül ismerkedhetnek meg diákjaink a magyar történelemmel, a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban ilyen tudást nem szerezhetnek, ezáltal a nemzeti kötődésüket elveszíthetik, s gyökér nélküli európai polgárokká válhatnak, akik számára nem lesz fontos a nemzeti hovatartozás.
Most még hatványozottabban kell beszélnünk az anyanyelvi oktatásról, mert már felnőtt két nemzedék, akik szlovák alapiskolát végeztek, s ő gyermekeiknek is ezt az utat szánják. Meg kell győznünk ezeket a szülőket, akár a saját példáink segítségével is, hogy érdemes magyar oktatási nyelvű iskolába íratni gyermekeiket, mert Szlovákiában lehet érvényesülni magyartanítási nyelvű iskolákban szerzett tudással, s közben a gyermek nem veszíti el nemzeti identitását. Tudjuk, hogy nem egyszerű feladat meggyőzni a szülőket, akik még nem döntöttek ebben a kérdésben, vagy éppen már másképp tervezik gyermekeik számára a jövőt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Jókai Mór az 1848-as Magyar Forradalom és Szabadságharc kapcsán írt gondolataival zárnám a köszöntőmet:
„Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira.”
Köszönöm szíves figyelmüket!
Ezt már olvasta?
Megszállt múlt, megszállt hétköznapok – kommunista hálózatok Magyarországon és Csehszlovákiában
Itt az MCC új előadása: spiclik, besúgók és társutasok...
