Groteszk, avagy a mai magyar valóság

Iván Péter, a Galéria vezetője bevezetőjében elmondta, hogy a jelenlegi kiállítás anyagát a kaposvári Kapos ART egyesület Groteszk című triennáléjának több mint 200 darabos gyűjteményéből válogatták. A triennálé gyűjteménye már maga is nagyon színvonalas és izgalmas válogatás, most pedig a látogatók a legjobbakból is a legjobbakat láthatják. Üdvözölte a külhoni és a hazai vendégeket: Vörös András képzőművészt, a Kapos ART egyesület elnökét, Halmos Klárát, az egyesület titkárát, valamint Szemadám György festőművészt, a magyar művészeti akadémia tagját, Dr. Horváth Zoltán alpolgármestert, Karaffa Attilát, Dunaszerdahely város Kulturális és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnökét, a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának képviseletében pedig Almási Róbert festőművészt, és Szakáll Mária festőművészt.

Szemadám György megnyitójában kiemelte, hogy a 90-es évek elején létrejött művészeti egyesületek közül a Kapos ART volt az első nem budapesti, mely köszönhetően többek között Halmos Klárának és Vörös Andrásnak, a mai napig működik. Az egyik legfantasztikusabb ötlet, a Groteszk, mint érdekes témaválasztás is nagyban hozzájárult a művészeti egyesület sikerességéhez. A groteszk - mely valahol a rút és a komikus közt helyezkedik el, s melynek eszközkészletét a magas művészet világába nem egyszerű beemelni - jelentése mára megváltozott. Napjainkban a groteszk nem egyszerűen nem szokatlan, hanem a valóság, ami minket körülvesz - maga a realizmus. A groteszket, mint kifejezést Szemadám az udvari bolond figurájában látja leginkább megtestesülni: mely vicces, ugyanakkor riasztó, szánni való és kicsit ördögien más, szerencsétlen, de néha bölcs; annyira összetett figura, hogy a művészetben, különösen a képzőművészetben ennek a lényegét megragadni különösen nehéz. Ha valaki csak viccesként, vagy csak tragikusként fogja fel, esetleg csak szánalmasan idétlennek, az kevés - össze kell sodorni a sok szálat. A groteszk minőségét megfogalmazni egy rendkívül nehéz feladat, ugyanakkor a mi világunk is ilyen: van benne nevetséges, riasztó, félelmetes, elrejtve benne a kiszolgáltatottság, talán még a bölcsesség is - ezért érzi úgy a művész, hogy ma ez maga a mindennapi realizmus.

Aki nem vett részt a megnyitón, de sikerült felkelteni a figyelmét a kiállítás iránt, megtekintheti azt 2017. március 31-ig. Addig is Képgalériánk révén csemegézhetnek a látnivalóból.