Nagyboldogasszony – templomunk és városunk „nagy” védőszentje

„Boldogasszony, Anyánk, régi nagy patrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

A nap a magyar hagyományban is kiemelt jelentőségű. Szent István király különös tisztelettel fordult Szűz Máriához, és a hagyomány szerint halála előtt neki ajánlotta fel országát. Innen ered a Magyarok Nagyasszonya, valamint a Mária országa – Regnum Marianum – elnevezés is.

Nagyboldogasszony ünnepe egyben a dunaszerdahelyi plébánia búcsúja is. A híveket ma arra hívják, hogy közösen ünnepeljenek, és kérjék a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását családjainkra, közösségünkre és az egész egyházközségre, településünkre. Templomunk főoltárán is Mária mennybevétele látható, s magát a főoltárt a Nagyboldogasszonynak és Szent Györgynek ajánlották fel elődeink. 

Az ünnepi szentmisék sora már augusztus 14-én, pénteken 17 órakor megkezdődött a vigíliai szentmisével. Ma, augusztus 15-én, szombaton 17 órakor mutatják be a Nagyboldogasszony főünnepéhez kapcsolódó ünnepi szentmisét. A búcsú augusztus 16-án, vasárnap folytatódik, amikor 8 és 11 órakor lesznek ünnepi szentmisék.

Nagyboldogasszony napjához számos népi és vallási hagyomány is kapcsolódik. Sok helyen ezen a napon tartanak búcsúkat, körmeneteket, régen pedig virágokat és gyógynövényeket is szenteltek. Augusztus 15-e egyben a természet nyár végi fordulópontjához kötődő jeles nap is: régen virágokat és gyógynövényeket szenteltek, és ekkor kezdődött az úgynevezett „két Boldogasszony köze”, amely Kisboldogasszony, vagyis Szűz Mária születésének szeptember 8-i ünnepéig tart.

A plébániai búcsú a hívek számára a hit megerősítésének, a hálaadásnak és a közösségi találkozásnak is alkalma. Az Egyház szeretettel várnak mindenkit, hogy együtt ünnepeljük Szűz Máriát, és kérjük oltalmát családjaikra és közösségükre.

Nagyboldogasszony napja ma is a hit, a remény és a Szűz Mária iránti tisztelet egyik legszebb ünnepe.

A katolikus magyarság néphimnusza, a régi magyar himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk valószínűleg a 18. század elején keletkezett.

Boldogasszony Anyánk
(Rövidebb, közismertebb változat, amelyet a római katolikus templomokban mind a mai napig énekelnek.)

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy patrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
 
Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
 
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
 
Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
 
Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
 
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy patrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.

(dszi)