Nagy Frigyes rengeteget tud mesélni a múltból. Amit mond, annak jó része már szinte történelem. Szavaiból napnál is világosabban kiérződik, hogy mindig is felelősséget érzett közössége, a dunaszerdahelyiek, de a felvidéki magyarság sorsa iránt is.
Fogtechnikusképzés felső fokon
„1965-ben végeztem fogtechnikusként és azóta űzöm ezt a szakmát. Immár 61 éve, igaz, az utóbbi években inkább már csak hobbi szinten. A rendszerváltás, majd később az Európai Unióhoz való csatlakozás után felmerült az igény arra, hogy a magasabb szintű képzés érdekében a fogtechnikusi szakmát érdemes lenne egyetemi szintre emelni, vagyis biztosítani, hogy hároméves egyetemi tanulmányok során, bakalár képzéssel lehessen elsajátítani. Ez azonban nem volt egyszerű akkoriban. Az akkreditálási folyamat hosszadalmas volt és a megfelelő „befogadó” egyetemet is meg kellett találni hozzá, ahol tanszéket lehetett nyitni. Mivel azokban az években a magyar párt bent volt a parlamentben és a kormányban is, Isten nyugosztalja Szigeti László pedig oktatási államtitkár volt, úgy gondoltuk, most meg lehetne próbálkozni vele. Alpolgármesterként és az országos tanács tagjaként ismertem a minisztereket és azokat, akik ezt az ügyet előmozdíthatták volna, ezért kerestük a megvalósítás útját” – emlékszik vissza azokra az évekre, amikor a fogtechnikusi képzés magasabb rangra emeléséért dolgozott.
Sok-sok nyomozás, érdeklődés után először a nagyszombati egyetemen próbálkoztak, majd ott azt a tippet kapták, hogy a Vladimír Krčméry professzor által akkor alakított Szent Erzsébet Főiskola lenne erre a legalkalmasabb intézmény. Sikerült is kapcsolatba kerülni a közismert és sokak által tisztelt és szeretett, azóta elhunyt professzorral, akivel egészen a haláláig jó barátságot ápolt.
„A professzor az angolon, a németen és latinon kívül egész jól beszélt magyarul is. Nem csoda, ha gyorsan megtaláltuk az összhangot vele. Mindig szeretettel és érdeklődéssel fogadott, és elmondta, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a fogtechnikusi bakalár képzés elkezdődhessen a főiskolán. Elég hosszadalmas akkreditálási folyamat következett, és a sikerben a már említett Szigeti Lacinak is fontos szerepe volt, aki amennyire csak tudta, segítette ezt a többkörös folyamatot. S szerencsénkre 2006-ban néhány hónapra oktatási miniszter lett. 2006 májusában ő írta alá a tanszék megnyitásáról szóló dokumentumot és utána elkezdődhetett annak kiépítése. Pozsonyban azóta is működik, sok magyar fiatal is szerzett már ott diplomát” – meséli. Megemlíti még a Dunaszerdahelyi Fogászati Napokat is 1970 és 1990 között, mely egy közép-európai jellegű rendezvény volt. Ott a főszervezői csapat tagjaként tevékenykedett.
Hitben élve
Nagy Frigyes mesél arról is, hogy gyermekkorától része volt az életének az Istenhit. Édesapja annak idején, az ötvenes évektől ácsmesterként sok templom felújításán dolgozott. Emiatt pedig több pap fordult meg náluk, akik templomtornyot vagy -tetőt szerettek volna vele javíttatni. Már gyerekként feltűnt neki, milyen okos emberek a papok. Meg aztán az is imponált, hogy a papok gazdag történelmi ismeretekkel rendelkeztek. A történelmet később lányával is megszerette, majd az egyik unoka is „megfertőződött vele”, aki jelenleg történésznek készül. De látta a hivatás árnyoldalait is. Édesanyjának pedig sok könyve volt, örök életében mindig olvasott. A legjobb ajándék számára a könyv volt.
„Amikor a rendszerváltást követően a pozsonyi Comenius Egyetemen meghirdették a katekéta képzést, jelentkeztem én is. Hitoktató lettem és már az alpolgármesterkedésem idején elkezdtem hittant tanítani több iskolában. Eleinte, idő híján csak heti 6-7 órát, később többet. Azóta is folytatom ezt a tevékenységet. Jelenleg négy középiskolában tanítok hitant.”
A város szolgálatában
1994 és 2010 között alpolgármesterként tevékenykedett. Az az időszak volt Dunaszerdahely egyik aranykora, hiszen például megvalósult a Makovecz-féle városi arculat kialakítása.
„Akkor lettem alpolgármester, amikor laborfőnök voltam és egy igazán jó időszakot éltem a szakmám szemszögéből. Tanácstagként rendszeresen eskettem is. Funkcióba lépésem után hozzám főleg a szociális ügyek tartoztak. Akkoriban nagy problémák voltak a roma testvérekkel. A lakhatásukat kellett megnyugtató módon rendezni, főleg a Fő utcán. Később a velük való törődésből Ravasz József is kivette a részét. A legfontosabb feladat a gyermekek felkarolása, iskolába való felkészítése volt. Bizony akadtak évek, amikor a városházán valóságos tumultus alakult ki, a romák ügyeit intéztük” – emlékszik vissza a kezdeti évekre.
Nagyon kreatív időszaknak nevezi a város arculatának megtervezését és kialakítását, amiben Makovecz Imre hírneves építésznek oroszlánszerepe volt. Bizony, amikor először meglátta város főutcáját, belső magját, förmedvénynek nevezte azt. Nem értette, mit keresnek egy 25 ezres városban kilencemeletes paneltömbök… Hogy lett egy mezővárosból, nagyvárosnak látszódni akaró település.
„Azt mondta, itt legfeljebb három-négyemeletes házak állhatnának. Ha idegen jön Dunaszerdahelyre, azt hiszi, ez egy 60-70 ezres város, a magas épületek miatt. Makovecz ötlete volt, hogy régi városi fotók alapján alacsonyabb épületeket kell építeni. Hát persze, hogy ez nem mindenkinek tetszett, petíciót is indítottak a tervezet ellen. A Fő utcán az első ilyen épület az Oros optika épülete volt, amit még a Molnár tervezőiroda tervezett. Makovecztől tanultam azt is, hogy más az architektúrája a lakótelepeknek és más a városmagnak, a városközpontnak. Emlékszem, azt mondta, a városközpontban az utca két oldalán házaknak kell lenniük. Az úgynevezett városi hangulat megteremtéséhez nagyban hozzájárultak az új épületek, a kapuk. Megpróbálta a meglévő régi és az új építményekből kihozni a lehető legtöbbet. Hogy Dunaszerdahelynek városias jellege legyen. Azt hiszem, az sikerült is. Amit viszont sajnálok, hogy idővel a városszéli üzletközpontok kiszippantották az embereket a városközpontból” – idézi fel.
Lovagias ügyek
Alpolgármester korában gyakran járt Győrbe, ahol az ottani kollégájának dr. Schmidt-Péter gyermekorvosnak köszönhetően megismerkedett a Szent György Lovagrenddel. Ő volt az, aki rávezette, rávette, csatlakozzon a lovagokhoz. A győri megyei priorátushoz tartoztak eleinte, de amikor a létszámuk elérte a 10-12 főt, akkor arra biztatták, hogy alapítson egy önállót Dunaszerdahelyen.
„Győri barátaink tanácsolták, hogy hozzunk létre egy polgári társulást és azt jegyeztessük be a belügyminisztériumban. Ez meg is történt, lovagrendünk három nyelven – magyarul, szlovákul és angolul – van bejegyezve, 2009 óta. Tagjaink száma jelenleg 55 fő. A csatlakozás önkéntes alapon működik. De olyan embereket is megszólítunk, akik konzervatív elveket vallanak. Máskor meg ők keresnek meg bennünket, például egy avatás után. Fő tevékenységünk a karitász, a szeretetszolgálat. Segítjük a katolikus karitász és református diakónia tevékenységét, például az adománygyűjtésben, de önálló programokat is szervezünk. Mi indítottuk el a Szent György Napokat még 2010-ben, a plébániával karöltve. A nagypriori tisztséget, a koromra tekintettel, most nemrég adtam át Mikóczy Dénesnek” – mondja el.
Hozzáteszi még: 2012-ben itt, Dunaszerdahelyen volt a Kárpát-medencei Szent György lovagok nagy találkozója, amin több százan vettek részt. Úgy véli, ebben a nehéz világban, amiben élünk, szükség van az ilyen szervezetekre, mert hiányzik a szolidaritás, a közösség élménye.
Nagy Frigyes két lány édesapja, egyikük Svájcban él. Hat, már felnőttkorú unokája van. Mint mondja, valóságos könyves szalonja van otthon, ám a kötetek el- vagy újraolvasására alig van ideje. Még mindig hajtja a tenni akarás.
B. Vida Júlia
Fotó: Rózsár Vince
Ezt már olvasta?
Ezüstéremmel érkezett haza az Ágacska a MiA Dance Festivalról
Április utolsó vasárnapján Pozsonyban rendezték meg a MiA...
Az elszakítottság idővel beférkőzik az ember zsigereibe
Péntek kora este két író, újságíró, Jezsó Ákos és...
