Feltárul a felvidéki magyarság 20. századi történelme – Jezsó Ákos új kötetét mutatták be Dunaszerdahelyen

A rendezvényt Hodossy Gyula, József Attila-díjas költő, a SZMÍT elnöke nyitotta meg köszöntőbeszédével. Szavaiban méltatta Jezsó Ákos elkötelezett munkásságát, amely nemcsak a kortárs irodalom gazdagítására, hanem a közösségi emlékezet ápolására is törekszik. Egyben köszöntötte is a SZMÍT-tag Jezsót, hatvanadik életjubileuma alkalmából. 

A kötetről Nagy Attila helytörténész beszélgetett Jezsó Ákossal, a szerzővel, kiemelve a kiadvány társadalmi és történelmi vetületeit. Nagy Attila szerint Jezsó műve „nemcsak egyéni sorsokon keresztül tárja fel a huszadik századi közép-európai lét ellentmondásait, hanem stílusában is a magyar próza gazdag hagyományait követi.”

A regény egy trilógia harmadik kötete, amely trilógia három Felvidékről származó generáció történetét öleli fel, s mindegyik kötet egy-egy generációra koncentrál. A Megyek túlra (2017) Trianontól 1948-ig, a Mécses a ködben (2021) az 1956-os forradalomig, az Éjfélre kialszanak a lángok (2025) pedig az 1960-as évektől egészen napjainkig mutatja be a felvidéki magyarság 20. századi történelmét: trianont, a kitelepítéseket, az asszimilációt, a megalkuvást és a lassú kulturális eltűnést.

A harmadik kötet hangsúlyosan más regényszerkezeti eszközöket is alkalmaz az előző kettőtől – elmozdul a klasszikus nagyepika felől a lírai, novellaszerű, epizódszerű szerkesztés felé. Témáiban és motívumaiban a nemzeti sorskérdések és az identitás, az emlékezés és a történelmi tudat, illetve a kettős látásmód: a felvidéki és a budapesti szemlélet kontrasztja is „feszíti a szöveget”, s mondanivalóját.

Az Éjfélre kialszanak a lángok különlegessége, hogy mintegy novellafüzérként is olvasható – s rendkívül érzékeny, olykor balladisztikus hangon ábrázolja a felvidéki, illetve a közép-európai emberi sorsokat, történelmi törésvonalakat és erkölcsi dilemmákat. A kötet írásai egyfajta csendes ellenállásként is értelmezhetők a feledéssel szemben: a történetek gyakran a huszadik század sötét korszakaiból merítenek, de mindig a személyes sorsokon keresztül mutatják meg a történelem emberi arcát.

A könyvbemutató meghitt hangulatát Nagy Tibor előadó felolvasása tette teljessé, aki érzékenyen és átéléssel tolmácsolta a kötetből válogatott részleteket, közelebb hozva a hallgatósághoz a könyv lírai és prózai elemeit.

Az est során a vendégeknek lehetőségük nyílt személyesen is elbeszélgetni a szerzővel, valamint dedikált példányokat beszerezni a frissen megjelent kiadványból, de a régebbi munkákból is. Az Éjfélre kialszanak a lángok című könyv a jelek szerint nem csupán egy újabb kiadvány az irodalmi palettán, hanem fontos lenyomata korunk emlékezésének és identitáskeresésének is.

A rendezvény szép példája volt annak, hogy az irodalom még mindig képes közösséget formálni, emlékezni, és lángot gyújtani – még ha csak éjfélig is.

(dszai / nagy)