Az emlékezőket Csütörtöki Kristóf, a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola drámatagozatos tanulója, majd az Ágacska-Dunaág Táncegyüttes tagjai köszöntötték verssel és tánccal.
„Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitüntetett eseménye a magyar nemzet történelmének, a nemzeti összetartozás, a szabadság iránti vágy jelképe“ – üdvözölte Bíró Éva a szabadságharc emlékművénél összegyűlt tömeget, majd kiemelten köszöntötte Újvári Zoltán Istvánt, Magyarország pozsonyi nagykövetségének beosztott diplomatáját, Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség országos elnökét, Hodosy Szabolcsot, a gazdasági minisztérium államtitkárát, városunk alpolgármestereit, Dr. Puha Györgyöt és Karaffa Attilát.
„Már tegnap ünnepi díszbe öltözött a város, hiszen a magyar óvodások és iskolások százai tűzték ki a kokárdát, és adtak szebbnél szebb műsort. Van még remény, hogy nemzetünk megmaradjon és gyarapodjon, amíg ők, a tanáraik és szüleik vállvetve kiállnak magyarságunk és nemzeti értékeink megvallása mellett. Mert a mai korban nem karddal, szuronyos puskával, fokossal, vagy Gábor Áron rézágyújával kell harcolnunk, hanem tudással, merészséggel és rendületlen kiállással nyelvünkért, jogainkért, hagyományainkért“ – kezdte ünnepi köszöntőjét Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere, majd az utóbbi időben erőteljesebben felbukkanó sovinizmus veszélyére hívta fel a figyelmet.
Hogy a történelem útvesztőiben ne tűnjön el a magyar nemzet, a márciusi ifjak, a szabadságharchoz csatlakozók annak idején sokszor életüket adták a szabadságért. Városunk is méltán lehet büszke azokra a honvédekre és polgári lakosokra, akik kivették a részüket az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeiből – emelte ki városunk alpolgármestere.
„Március 15-ét a világon mindenhol megünneplik, ahol magyar ember él. Ezt tesszük mi is Dunaszerdahelyen, dacolva a sovinizmussal, az időjárással és mindazokkal, akik nem fogadják el, hogy mi békében szeretnénk élni szülőföldünkön, tisztelve eleinket és felnevelni gyermekeinket. Azt kívánom Önöknek és mindazoknak, akik nem tudtak eljönni, hogy még nagyon sokáig viseljük büszkén a kokárdát kívül és belül egyaránt. Legyen béke, szabadság és egyetértés“ – zárta ünnepi gondolatait Karaffa Attila.
„Március 15. Nehéz felsorolni és nehéz számba venni, mi mindent köszönhetünk ennek a napnak. Nézzük meg, hogy mi a párhuzam és mit tud mindez üzenni nekünk ma, 177 évvel később, 2025 márciusában“ – állt az ünneplők elé Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke.
„A legfontosabb üzenete, hogy nyilvánvaló egységre, jövőképre, felvidéki erős politikai közösségre van szükség, ami társadalmi rétegek fölött áll, és ami a haza ügye mögé fel tud sorakoztatni mindenkit, akinek tiszta a szíve és tiszta az elméje” – hangoztatta az ünnepi szónok.
„Ahogy annak idején Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai a magyar ügy mellé tudták felsorakoztatni a teljes nemzetet, ma nekünk is ez a feladatunk, a társadalmi rétegek, régiók fölött álló nemzeti politikai egység megteremtése” – emelte ki Gubík László.
A 48-as események másik üzenete a mi esetünkben „a lokalitásnak a programja, a helyi hősök és a helyi kiemelkedő emberek megbecsülésének és helyzetbe hozásának programja. Nekünk, itt a Felvidéken, 2025-ben a lokálpatriotizmus politikai programját kell követnünk“ – folytatta lelkesítő beszédét a Magyar Szövetség elnöke.
„A harmadik üzenet politikai; a nemzet, az egység és a helyi hősök kiemelése mellett pedig az, hogy mindig van magyar feltámadás“ – szólt a buzdító üzenet.
A 18. század végén, amikor a magyar nyelv még nem volt hivatalos nyelv, amikor intézményeink még sem voltak, nem jósoltak túl nagy jövőt a magyar nemzetnek, a nemzethalál víziója lengte be a mindennapokat – emlékeztetett a szónok, hozzátéve, hogy Johann Gottfried Herder, német költő, műfordító, teológus, filozófus úgy gondolta, hogy a magyarság pár évtized múlva eltűnik. Ugyanakkor a 18. század végén megszületik Széchenyi István, Katona József, vagy éppen Hrúz Mária, Petőfi Sándor édesanyja…
„Feladatunk és a felelősségünk tudatosítanunk, ha temetnének bennünket, vagy lekicsinyelnének bennünket: 1791-ben nem volt hivatalos a magyar nyelv. A nyelvtörvénnyel most is akadnak gondjaink, vagy itt van az iskola-összevonásoknak az ügye, vagy amikor azt mondanák, hogy fogy a magyarság. Mi sem vagyunk most egy gyarapodó közösség a Felvidéken, ám soha nem tudhatjuk, hogy most épp, 2025 márciusában nincs-e születőben egy helyi Széchenyi, egy helyi Petőfi anyuka, vagy egy helyi Katona József, aki majd néhány év, néhány évtized múlva megteremti Dunaszerdahelyen, megteremti itt Csallóközben az új reformkort“ – buzdított.
„Mindig van magyar föltámadás! Sok klasszikust, sok politikust, sok filozófust idéztem, engedjék meg, hogy a végén egy rocksztár gondolataival köszönjek el önöktől. Schuster Lóránt, a P. Mobil együttes frontembere azt találta mondani, hogy az emberek mindig csak karácsonykor jók, és mindig csak március 15-én magyarok. Én ennek az ellenkezőjét kívánom magunknak, azt kívánom mindenkinek, hogy ha a mellette lévő szemébe néz, akkor becsülje meg a mosolyt, ami neki szól. Tiszteljük egymásban az embert, tiszteljük egymásban a magyart, és ne csak március 15-én legyünk magyarok, hanem azokkal az üzenetekkel és azzal a hazaszeretettel, amit itt most a dunaszerdahelyi előadók és főleg a picik elénk varázsoltak, az égjen bennünk az év minden 365 napján. Legyen béke, szabadság és egyetértés“ – zárta ünnepi gondolatait Gubík László.
Schwartz József, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség vezetője azokról a magyar zsidókról emlékezett meg, akik nagy számban vettek részt a szabadságharcban, hatalmas anyagi és emberáldozatot vállalva.
Elmondta, több ezer zsidó származású katona volt részese a szabadságharcnak, több, a honvédségben szolgáló orvos, katonatiszt, honvéd, mint zsidók vettek részt a harcokban. A sok ismeretlen hős mellett kiemelte Hollender Leót, a honvédség élelmezési és ruházási ügyeinek legfőbb vezetőjét, Korányi Frigyest, a legismertebb zsidó orvost, Jozef Rozowiczot, egy közismert zsidó kémet, aki az ellenséges csapatok tartózkodási helyéről és a terveiről nyújtott felvilágosítással segítette a szabadságharcot.
„Az utókor tartozik ezeknek a hősöknek azzal, hogy emléküket örökre megőrzik“ – zárta rövid beszédét Schwartz József.
Az ünnepi beszédek után az intézmények és szervezetek megjelent képviselői helyezték el Lipcsey György, Munkácsy-díjas képzőművész alkotásánál az emlékezés és a kegyelet koszorúit, majd a városunk kulturális életét gazdagító három helyi kórussal, a Szent György Kórussal, a Vox Camerata Kamarakórussal és a Zengő Gyermek- és Kamaszkórussal közösen énekelték el az emlékezők a Himnuszt.
Az 1848/49-es szabadságharc és forradalom 177. évfordulója tiszteletére szervezett megemlékezés további felvételeit képgalériánkban tekinthetik meg.
Szöveg és kép: Rózsár Vince
Ezt már olvasta?
A toborzókampány lehetőség új rendőrök felvételére
A toborzókampány az egyik szükséges megoldás új rendőrök...
