A kiállítás megtekinthető december 19-ig, naponta 9.00-16.00-ig.
A kiállítást megnyitja: Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Titkárságának osztályvezetője
Házigazda: Nagy Tibor, az alapszervezet elnöke
Közreműködik: Hajnalvándor Együttes (Kürt)
A kiállítás a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet támogatásával készült.
Varga Ferenc önéletrajza
1928-ban születtem Felsőgallán. Apám kőszénbányász, anyám földműves gyermeke. 1930-ban a világgazdasági válság idején megélhetés miatt kivándo-roltunk Belgiumba. 1941-ben a német megszállás után hazatértünk Magyaror-szágra. Apám rövidesen meghalt.
Festőművész szerettem volna lenni.
1949-ben elvégeztem a Budapesti Iparrajziskola díszítőfestő szakát.
1945 után az országnak nem díszítőfestőkre volt szüksége, ezért megszereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen az elektromérnöki diplomát. 1956-tól nyugdíjazásomig a Gamma Műveknél dolgoztam, ahol a képzőművészeti szak-körnek több mint 20 éven át lelkes tagja voltam. Tanáraink voltak egy-egy éven át Kása Gábor gimnáziumi rajztanár, Kokas Ignác a Budapesti Képzőművészeti Egyetem tanára, majd hosszú éveken át Váci András festőművész. Sok egyéni és csoportos kiállításon vettem részt.
Az 56-os képeim tulajdonosa a Kiskunmajsai 56-os múzeum. Amíg élek, a nevezetes október 23-i kiállítások rendezése céljából kölcsönképpen nálam vannak.
Varga Ferenc adományfelhívása
Varga Ferenc nyugdíjas mérnök, autodidakta festő. A megkülönböztetés, a megfosztottság, a kisebbségi léthelyzet okozta kirekesztettség élményét gyermekkorából hozta magával.
Az európai történelem fordulatai következtében nem válhatott azzá, amivé szeretett volna: templomi festővé. A politikum és a gazdasági kényszer eltérítette a vágyott életpályáról, aktív dolgozó éveit idegen nyelvű műszerkönyvek lektorálásával töltötte, ám amint erre módja nyílt, alkotni kezdett. Ma is aktívan fest, rajzol. Szerényen él, az idős korában rászállt örökséget nem kívánja magára fordítani. Segítséget, adományt kínál föl olyan rászoruló embereknek, akik kisebbségi helyzetük, kirekesztettségük, szociális hátrányuk miatt nem tudják vagy csak súlyos akadályokkal terhelten céljaikat megvalósítani.
Kárpátaljára egymillió forintot, Erdélybe, Felvidékre, Vajdaságba, Muravidékre fél-fél millió forintot adományozott.
Az adományozottak:
A kürti Fóti lányok (Rebeka az idősebb nővér 9 éves, valamint Dóra és Klaudia az ikrek 7 évesek) nem sokkal a kisebbek születése után maradtak úgymond igénytelen nagymamájukra és igyekvő, de nehezen boldoguló nagybátyjukra. Édesanyjuk ismeretlen helyen tölti napjait, súlyosbítva a helyzetet nagy ritkán történő botrányos felbukkanásával. Apjuk büntetés-végrehajtó intézetben. A lá-nyok mindennek ellenére rendkívül jó képességűek, szerények, igyekvőek, aktív tagjai a helyi cserkészcsapatnak, amely második családjukként igyekszik láthatóan és láthatatlanul támogatni őket. Minden igyekezet ellenére mostanra azonban kikapcsolták náluk a gázt. A lányok háztartása a hideg beköszöntésével maradt fűtés és főzési lehetőség nélkül. Ennek következményeképpen a család távolabbi tagja kétségbeesésében már a lányok intézetbe helyeztetését indítványozta volna, de ebben a pillanatban, mint valami mentőangyal érkezett meg a támogatás. Szervezeteink és intézményeink közös erővel dolgoznak a terven, hogyan helyezzük biztonságos rendbe a család életét. A támogatás nélkül ez szinte kilátástalan lett volna. Köszönjük!
A kürti Rafael család jelenleg három gyermekkel él egyetlen helyiségben. Kályhával igyekeznek fűteni. Vízért az ártézi kútra járnak, áramellátás nincs. A padló döngölt föld. A roma család két idősebb gyermeke 20 évvel ezelőtt a kö-rülményekre való tekintettel az állam szociális rendszerének intézkedésére inté-zetbe került. A két tinédzser fiú és az iskolakezdő kislány viszont így nőtt föl. Édesanyjuk írástudatlan, apjuk a hivatali munkáltatói programban az egyik leg-igyekvőbb és a maga képességeihez mérten legmegbízhatóbb munkás. Tanulat-lan, de tisztelettudó emberek. Körülményeik javításával szeretnénk hozzájárulni a család jobb életéhez, hogy emberekhez méltó környezetben élhessenek. Bízunk abban, hogy társadalmi életbe való beilleszkedésük megerősíti a bizalmat a közösség erejében.
