Karácsonyi ünnepvárás, készülődés, advent. Milyen szép is lenne, ha csak erre tudnánk figyelni, ha valóban ünneplőbe tudna öltözni karácsonyra maga a lélek is. Mert korunk üzleteiben nagy a jövés-menés, csak leginkább csupán a giccsbe hajlik a fenyőfa ága.
Nem is jövés-menés, hanem a rohanás – korunk és közép-európai régiónk népbetegsége tükröződik vissza jelenünk elsuhanó adventjében.
Hajszoljuk, toljuk magunk előtt a mindennapok egyre sokasodó terheit. Asszonyaink egyre gondterheltebben várják az ünnepet, a készülődés inkább kaotikumba fullad, semmint meghitt várakozásba. Férfijaink meg mintha minden nappal többet és többet kellene a vállaikra emeljenek, hogy majd a karácsony előszobájába toppanva fáradtan rogyjanak csak a székbe, kis időre. Gyermekeink karácsonyaiból hová tűntek el a mi szerény karácsonyaink? Amikor még örömmé tudott változni minden apró kis ajándék, amit szívvel adtak, hoztak az alig-díszes, de illatos fenyő elé…
Csak egy módon tehetünk a külső nyomás ellen: a tekintetünket a Szent családra emelve inkább a valódi értékeket teszük a fenyőfa alá – vagy szebben mondva: a betlehemi jászol elé. Mert csillogó értékek nélkül lehet, de Krisztus nélkül nincs és nem is lehet karácsony. Tehetünk bármit, önerőből csak a díszekig jutunk el, az igazi, megszülető Szeretetet nem tudjuk nélküle látni, megtapasztalni.
Lehet, sokaknak nem elég, én mégis azt hiszem, a lényeg, hogy a lélek öltözzék ünneplőbe. Isten előtt nincs dress code, oda még a legszegényebb is odaférhet. Mert az ünnep értéke csak bennünk születhet meg – függetlenül a pénztárcánk vastagságától. És bizony tudatosítani kellene, hogy minden élet csodálatos és szép ajándék. És azt is, hogy „az örökkévalóság útját járni lukas félcipő is elég”.
Nagy Attila főszerkesztő
Ezt már olvasta?
Már januárban érkezik a magasabb nyugdíj
Már januárban a megemelkedett nyugdíjat fogja folyósítani...
