Szervusz Attila, köszönöm, hogy vállaltad a beszélgetést. Azt hiszem, kényes témát boncolgatunk, de vágjunk bele: 1904 vagy 1908? Mit írnak pontosan a dokumentumok?
Ezt a kérdést sokszor felteszik nekem – én pedig ugyanazt tudom mindig mondani: a DAC elődjének tekinthető Dunaszerdahelyi Sport Egyesület, vagyis a DSE 1908-ban, pontosabban 1908. május 2-án alakult meg.
Maga a szimbolikus 1904-es dátum egy városi képviselő-testületi döntéshez köthető, amikoris Dunaszerdahely község mintegy két holdnyi területet biztosított egy faiskolája számára, ahová tornaszereket állítottak fel – kemény fából készült korlátot, hidat az ugráshoz, mászóhidat és egy létrát.
Ez az iskolák számára létrehozott, a mai Északi lakótelepen, a Rózsakert helyén lévő „faiskola” volt az aktív sportélet kezdete, de egyleti életről akkor még nem beszélhetünk.
Ennek ellenére a köztudat mégis 1904-hez köti a klubalapítást. Talán a korábbi klubkrónikásokat az a tény zavarta össze, hogy a Csallóközi Hírlap már 1903-ban egy Sportélet című rovatot indított, ám ott eleinte a sportélet szükségességét sürgették, de itt leljük a nyomát annak a kezdeményezésnek is, ami azt sürgeti, hogy a városban teniszpályát létesítsenek. Az első ilyen egyébként a mai Kukučín utca eleji vendéglő kerthelyiségében volt.
Mi volt a legmeghökkentőbb sztori, ami a klub korai történelmével kapcsolatos? Például állítólag azért hiúsult meg egy tervezett mérkőzés, mert a focipályának szánt területen még fák álltak…
A korai idők tele vannak ilyen történetekkel, hiszen akkoriban még nem képzett sportolók, hanem lelkes amatőrök alkották a klubot. A konkrét eset, amit említesz, éppen az egyik legkorábbi mérkőzés lett volna 1912-ben Dunaszerdahelyen. Lett volna, ugyanis meghiúsult: a képviselő-testület nem engedélyezte, hogy a későbbi sportpálya, azaz a jelenlegi Rózsakert helyén lévő területen kivágják a bokrokat és kisebb fákat. Egy másik meccset meg például azért kellett elhalasztani, mert a később focira is használt pályát esőzések és jégesők mosták el.
Maga a kiemelt eset is mutatja, hogy a futball csak 1910 után honosodott meg a városban, de rendes pálya még nem volt, ahol rúghatták volna a bőrt.
Eleinte ezért a korábban említett teniszpályán, illetve az ún. Einbeck-féle kertben rázódhatott össze, vagy ahogyan manapság mondják, összpontosíthatott csak az „őscsapat”. Amit azonban ki kell emelni, hogy rendkívül lelkes volt a sportszerető közönség.
A történetek sorába illik, hogy az első sportesemények, akárcsak manapság, igazán szórakoztatóan teltek. Volt, hogy cigányzene kísérte a kuglipartikat vagy a meccseket, amelyeket aztán mindig jókedvű mulatság, esténként tűzijáték zárt. Sőt, a DSE-nek saját zenekara is volt.
De akadt olyan eset is, hogy a játékosokat biciklivel toborozták össze, hogy meglegyen a csapatlétszám.
Amit jó látni, hogy a 20. század eleji lelkesedés mind a mai napig kitart.
A cikk folytatását elolvashatják tartalomszolgáltató partnerünk, a Klikkout oldalán.
