Környezetünk a művészek prizmáján keresztül

Iván Péter, a KMG vezetője köszöntötte a rég nem látott számban megjelent érdeklődőket, köztük Karaffa Attilát, Dunaszerdahely alpolgármesterét, a KMG kuratóriumának tagjait, a kiállítás kurátorát, Gyenes Gábort – akit felkért a kiállítás méltatására.

A kurátor bevezetőjében elmondta, régóta tervezték ezt a kiállítást, de a koronavírus-járvány miatt kellett odázni, majd az ukrajnai háború „szólt bele“ a megnyitóba.

Megnyitóját folytatva megtudtuk, a kiállító művészekkel a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékéről ismerik egymást.

Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a kiállítók mindannyian reprezentálják az iskola szellemiségét, de mint azt a kiállítás is bizonyítja, ez nem jelenti az azonos látásmódot.

Hozzátette, a kiállítás anyagának kiválasztása a környezettel való személyes viszonyukra épült.

„Mésároš Kristína festészete felvállaltan a fotóból indul ki. A fénykép pillanatfelvételét emeli át a festészet eszközével egy személyes térbe. Gyakran építkezik a természet és az ember, vagy annak tevékenységéből fakadó kontrasztokra“ – mutatta be Mésároš Kristínát Gyenesi Gábor.

„Vojtech Kolenčík az utóbbi években az absztrakt gesztusfestészetet műveli. A kontrollált véletlenekkel dolgozik... Munkáiban a táj és a környezet, mint fizikai alkotóelemek vannak jelen, ugyanis struktúráit gyakran a máriavölgyi építkezési hulladékokból gyűjti össze“ – mondta el a kurátor.

„Alexej Kraščenič a tájképfestészetet gondolta újra a huszonegyedik századi ember szempontjából, ha úgy tetszik: prizmáján keresztül. A kiscsallóközi és mátyusföldi tájat természetjáró és horgász mivoltának köszönhetően velejéig ismeri, érti. ... Nem vitatja el a kor emberétől a természet megélésének, megértésének lehetőségét, csupán számol a mai látás, észlelés sajátosságaival“ – emelte ki Alexej Kraščenič kapcsán.

A művésze bemutatását azzal zárta Gyenes Gábor, hogy mindezek a gondolatok egy békeidőben megnyitott kiállításra vonatkoznának, ugyanakkor a szomszédban zajló háború miatt mind a képek témái, mind a művész szerepe újraértelmezésre kényszerül.

„A kiállítás előkészítésekor felmerült bennünk a kérdés, hogy morális-e egyáltalán az ember és a külső/belső táj közötti viszony tematizálása? Ég a ház a szomszédban, mi pedig esztétizálunk? Ignoráljuk-e ezzel az elefántot a nappaliban? Én úgy látom, inkább felértékelődött a kiállítás tartalma. Annak vagyunk ugyanis tanúi, hogy mennyire sebezhető a béke, és milyen ára van a szabadságnak. Annak a békének és szabadságnak, amely többek közt az itt látható befelé való figyelést is lehetővé teszi“ – zárta megnyitóját a kiállítás kurátora.

A kiállítás május végéig tekinthető meg a Kortárs Magyar Galériának otthont adó Vermes-villában.

Szöveg és kép: Rózsár Vince