Ahhoz, hogy megértsük a legszebb ünnepünk valódi értelmét, túl kell lépnünk a jászolon, a bölcseken és a pásztorokon és Krisztusra kell figyelnünk, aki megmondta, hogy azért jött a Földre, hogy megkeresse az elveszett embereket és megmentse őket. (Vö: 19,10)
Más szavakkal: az Úr Jézus azért jött el a világra, hogy mi, emberek ne legyünk elveszve. Evangéliumi értelemben az az „elveszett” ember, aki eltávolodik Istentől, nincs Vele élő kapcsolatban és emiatt az élete már nem alakul az Ő akarata szerint.
Mivel mi már az adventi várakozásunkban is komolyan átéreztük, hogy Isten nélkül céltalan a mi életünk és elveszettek vagyunk, a karácsonyi ünnepkörben még inkább tudunk örvendezni afelett, hogy a mindenható Isten a második isteni személy megtestesülésétől fogva, szilárdan a kezébe vette a mi „elveszett életünk” kormánykerekét, elfordította a kárhozattól, átvezényelte az Isten és emberszeretet útjára, és ezáltal az örök haza felé irányította, amelyet Ő maga készített számunkra.
Ferenc pápa az egyik karácsony éjjeli szentmisén a pásztorokat állította elénk példaképül, akik kimozdultak kényelmükből, elindultak az Istenhez és egy újszülött emberre leltek.
Amióta ugyanis Isten emberré lett, azóta ha elkezdjük Őt keresni, törvényszerűen és kikerülhetetlenül emberekkel fogunk találkozni. Ez azt jelenti, hogy keresve az Istent, emberekre kell találnunk és föl kell fedeznünk bennük az Istent.
Ha ilyenkor nem is szoktuk felolvasni az irgalmas szamaritánusról szóló evangéliumi példabeszédet, a betlehemi gyermek ilyenkor is arra tanít minket, hogy ne menjünk el vakon, süketen a szegény, szenvedő és beteg embertársunk mellett, hanem mint irgalmas szamaritánusok, hajoljunk le hozzájuk és szolgáljuk bennük az Istent.
Engedjük meg Istennek, hogy a legszebb ünnepünk óráiban elvezessen bennünket Betlehembe, a „Kenyér házába” (a héber Beit Lehem magyarul a Kenyér házát jelenti) és ott megértsük, hogy mi az Isten Fiának a rokonai vagyunk és Belőle, az Élet Kenyeréből táplálkozva újjászülethessünk a szeretetben.
Kérjük a Mennyei Atyát, hogy Szentlelke erejével tegyen képessé arra, hogy befogadjuk az Ő szeretetének a misztériumát és elinduljunk embertársaink felé úgy, ahogyan az emberré lett Fia, Jézus Krisztus tette, aki azért született a világra, hogy minden embert megajándékozhasson a jelenlétének, a szeretetének és az üdvösségének az ajándékával.
Békés és boldog karácsonyt, lélekemelő imádságos pillanatokat, reményteli Istenre hagyatkozást, ujjongó gyermekszíveket, szeretettől ízes-édes együttlétet kívánok, nagy szeretettel minden dunaszerdahelyinek, minden embertársunknak.
Szakál László János katolikus esperes
