A felvidéki magyar kultúraszervezés egyik központi alakja, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Huszár László 1951-ben született Rétén.
Elemi iskoláit itt végezte, majd a szenci Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett 1970-ben. 1977-től – pár esztendőt kivéve – szinte folyamatosan a Csemadokban dolgozott. Előbb, 1977–1979 között a Csemadok Központi Bizottsága szervezési osztályának az instruktora volt, ahonnan 1979 novemberében átkerült a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányához, annak szervezőjeként tevékenykedett egészen 1986 nyaráig.
1986 és 1989 között már a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ művészeti osztályának a vezetőjeként dolgozott. 1989-től ismét a Csemadok kötelékében tevékenykedik, ahol 1991-2007 között a területi választmány titkári tisztségét látta el. Ebben az időszakban Dunaszerdahely város képviselő-testületének is a tagja. 2003–2004 között a kezdeményezte a Csemadok Művelődési Intézetének a megalakítását, amelynek 2007-től 2012-ig igazgatójaként tevékenykedett. Az utódintézmény, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet 2013. január 1-jei megalakulásától pedig annak volt az igazgatója, haláláig. Munkásságát, sokrétű tevékenységét 2008-ban a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) Díjjal (mecénás kategória) ismerték el, majd 2015-ben a Csallóköz Kultúrájáért Díj kitüntetettje lett. 2018-ban megkapta a Gyurcsó István Díjat, és a Magyar Arany Érdemkeresztet.
A Gyurcsó István Alapítvány egyik alapítója és vezetője, valamint Kortárs Magyar Galéria Kuratóriumának tagja volt.
Emellett éltetője a Duna Menti Tavasz, az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny vagy a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedőknek. Az utóbbi években pedig újabb tevékenységek felé nyitott: megszállottja lett a felvidéki magyar értékek gyűjtésének és adatbázisba építésének, s elindította a Felvidéki Értéktár mozgalmat.
Optimista életszemlélettel figyelte az átalakuló, járvány sújtotta világot. Mint mondta: „bújom a netet, értelmes gondolatokat keresve megpróbálom elválasztani az ocsút a búzától, s megint Csányi Vilmos jut eszembe: nem csak hinnünk kell, hanem szót is kell fogadni. Elemi érdekünk.”
Pályája és életútja is városunk jeles személyiségeinek pantheonjába emeli.
Nagy Attila
