Esterházy János példája

Fiatalon már a Népszövetségi Liga kisebbségi konferenciáján szónokolt kifogástalan francia nyelven, a Szlovákiában élő magyarság politikai vezetőjeként a legeldugottabb helyeken is felkereste a rábízottakat, tényleges tagja volt a prágai, pozsonyi parlamentnek, jelképesen a budapestinek is, de hamis vádakkal négy országban is újra meg újra letartóztatták és bebörtönözték.

Ő volt az, aki a pozsonyi parlamentben egyetlenként nem szavazta meg a zsidó lakosság deportálásának törvényét, akit a nyilasok és a Gestapo egyszerre üldözött, akit elhurcolt, majd a gulagba küldött az NKVD (Belügyi Népbiztosság), akit szülőföldjén távollétében halálra, majd kegyelemből életfogytiglani börtönre ítéltek, és aki tizenkét éven át, súlyos betegen, ellenségeiért imádkozva járta börtönkálváriáját.

Minderre Krisztus követéséből, a keresztény és az egyetemes emberi értékekkel való teljes azonosulásból és mély hitéből tudott elegendő erőt meríteni.

Esterházy Jánost a legtömörebben Jézus tanítványaként lehet jellemezni.

Ő a huszadik század két világháborúját megélve népét szolgáló, választott politikusként hirdette, és tetteiben meg is élte az Evangéliumot. Nem kétséges, hogy ott a helye a boldoggá avatásra várók sorában, mivel példája és áldozatvállalása Isten akaratából is megtörtént valóságként élhet bennünk tovább – fejti ki Pawel Cebula OFM Conv., posztulátor, aki Esterházy János boldoggá avatási eljárását képviseli.

Ha minél többen lesznek olyan magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek, akiknek Esterházy példája befogadása nyomán jobbá, értékesebbé válik az élete, az nemcsak elmélyíti bennünk az Istenünkhöz és hazánkhoz való hűséget, hanem összetartozásunkat is megerősíti úgy, mintha Esterházy János ma is itt lenne közöttünk, és maga biztatna erre bennünket.

Kevés politikus akad a huszadik században, aki hozzá hasonlóan a végletekig le tudott mondani saját érdekeiről, és a másodrangú állampolgárokká degradáltak ügyét védve tudott együttérezni a megalázottakkal és üldözöttekkel, a háborútól, kiszolgáltatottságtól, kisemmizéstől szenvedő embertársaival: lengyelekkel, zsidókkal, szlovákokkal, magyarokkal.

Rendszeres gyűjtéseket szervezett a rászorulók részére, százakat mentett meg az elhurcolás elől, miközben szinte folyamatosan kockára tette saját éle-tét. Lengyelország lerohanásakor azonnal a menekültek segítségére sietett.

A reá váró veszélyek elől többször is elmenekülhetett volna, de ezt soha nem tette, mert oly hűséges volt hivatásához, népéhez és szülőföldjéhez, mint kínszenvedése idején Jézus az Atyához.

Ezért Isten szolgája Esterházy János szolgálata, mártíromsága lelki iránytűként szolgál és példája a keresztény Európa védelmében éppúgy, mint a visegrádi négyek népei megbékélésében is nagy szerepet tölthet be.

Remény