Miközben még mindig terjed a koronavírus, nyakunkba szakadt a nyár, ami a nagy utazások ideje. Egyre-másra nyitnak az országhatárok, miközben a világ fel van osztva veszélyes és kevésbé veszélyes zónákra, országokra. A kormány hetek, sőt hónapok óta azt ajánlja, idén válasszuk inkább a hazai nyaralást, itthon biztonságban vagyunk. Ennek ellenére azt látjuk, hogy még alig kezdődött el a vakáció, máris sokan mentek szabadságra távolabbi országokba.
Okos dolog most már országokba menni nyaralni, olyanokba is, ahol alig pár hete még százszámra haltak meg az emberek naponta?
Távoli vidékekre utazni mindig is hordozott némi kockázatot arra nézve, hogy valamilyen fertőző betegséget összeszedjünk, terjesszünk. A koronavírussal kapcsolatban sincs ez másképp, különösen, ha olyan helyre megyünk, ahol éppen a járvány gócpontja van. Egy adott járvány terjedése persze nem feltétlenül tartja tiszteletben az útlevélellenőrző sátorral jelzett államhatárokat. A helyi gócpontokra érdemes odafigyelni, lehet, hogy akár a határokon belül is egy adott régió fertőzöttebb, máshol meg elő sem fordul a betegség.
Ha biztonságosnak tartott helyre utazunk is el, kerüljük a zsúfoltságot, ha például megnézzük a helyi piacot, tömegközlekedünk, elmegyünk a szentmisére, sorakozunk egy múzeumnál, vagy szórakozóhelyre mennénk.
Ha végképp elővigyázatosak akarunk lenni, akkor pedig lehetőleg ne utazzunk járvány-sújtotta területekre.
Ha valaki mégis elutazik, esetleg nem is annyira a nyaralás miatt, hanem mondjuk rég nem látott szerettéhez, mire ügyeljen?
Ha szeretteinket látogatjuk meg, nem az ismeretlenbe utazunk. Most is - de máskor is, mindenféle járványveszély nélkül – tisztázzuk, hogy nem beteg-e (vagy éppencsak kigyógyult) az illető, akit felkeresnénk. Nem csupán a koronavírus-fertőzésre gondolok itt, mindenfajta megfázásos vagy hasmenéses, esetleg más fertőző betegségre (például aktív herpes!) érdemes figyelni. Természetesen betegség tüneteivel mi magunk se induljunk látogatóba. Ezek alapvető viselkedési normák, és a járványok megfékezésében sem utolsó rendű a szerepük.
A cikk folytatása a Ma7.sk honlapon olvasható.
