„A munkához sokan kellünk” – az aradi vértanúkra emlékeztünk

Az emlékező program a Vámbéry Ármin Alapiskola Kisénekkarának rövid fellépésével, illetve az alapiskola tanulójának, Nagy Grétának az énekével kezdődött, majd ifj. Derzsi György színművész szívbe markoló imájával, fohászénekével folytatódott. A forradalom leverését követő, félelemmel teli időszakot a Dunaág Néptáncműhely néptáncosai idézték fel, majd Dunaszerdahely város alpolgármestere, Karaffa Attila hajtott fejet nemzetünk mártír hősei előtt. 

Karaffa Attila szerint a szabadságharc eszmeisége, amely egységbe szólította a nemzetet, ma súlyos üzenet a felvidéki magyarságnak is. 

„ A pártoskodás, a belharcok, az asszimiláció, a megfelelésre való kényszer gyengíti közösségünket. Megkondult már a harang a felvidéki magyarság felett. Lélekszámunk csökken, nemzeti jelképeinket korlátozzák, óvodáink, iskoláink veszélybe kerültek. 

Hogy meg lehet-e állítani ezeket a folyamatokat? Minden bizonnyal, ha mindannyian teszünk érte. Mert mindenkire szükség van. Az ácstól az orvosprofesszorig, az óvónőtől a menedzserig. Akinek fontos megmaradásunk, akiknek fontos az aradi vértanúk szabadság iránti szeretete, nekik üzenjük: Elég volt a közönyből, cselekedni kell!” – foglamazott az alpolgármester, hozzátéve:

„Nekünk most élettel kell megtölteni a szülőföldünket és cselekednünk, hogy nemzetünk megmaradjon, gyarapodjon. A feladat ismert, már csak el kell végezni a munkát. De ehhez a munkához sokan kellünk. Azok, akik itt állnak és azok is, akik most otthonaikban maradtak.”

Őt Berényi József, az emlékünnep szónoka, Nagyszombat megye alelnöke, az MKP Országos Elnökségének tagja követte, aki szintén azt az összefogást sürgette, amely az aradi tizenhármakat között is tisztává érett. 

„Elképesztő morális, belső tartásról és erőről adtak tanúbizonyságot ezek az emberek, nem törtek össze, hanem emelt fővel várták a döntést” – utalt a vértanúkra Berényi.

„Igazi morális támpontokat adnak nekünk az életben, nehéz cselekedeteinkben, és dilemmáink előtt a döntéshozatalban. Irígyeljük azt és felnézünk arra is, hogy ez az egység megszületett közöttük – elhangzott már: több nemzetiségűek voltak, s nem csak a magyar honvédsében szolgálók, hanem az aradi tizenhárom is. (...) Napjainkban is azt keressük, hogy sikerült közöttük az egység, hogy sikerült az összefogás kialakítása. Csakis türelemmel, s nyilván külső nyomásra, de belső meggyőződésből. Ha nincs külső nyomás, nincs belső meggyőződés, és akkor összefogás sincs – mutatja 1848 és 1849 számunkra. Ma a külső nyomás az, ami már megvan. A belső meggyőződés az, ami még kerestetik. Én úgy gondolom, hogy az összefogásban mindenkinek ott a helye, de az összefogást nem lehet kierőszakolni és kizsarolni sem. Az összefogásnak meg kell érnie, be kell érnie, és helyet kell találni benne sok mindenkinek, aki esetleg veszekedett, vitatkozott, lásd Damjanich és Vécsey esetét. Én úgy gondolom, az összefogásnak akkor van igazi ereje, ha ez a meggyőződés valóban mögötte áll, mert a meggyőződésből jönnek a jó gondolatok, és a meggyőződésből van igazán belső erő” – összegezte Berényi. 

Az ünnepi szónoklatokat követően a kegyelet koszorúit helyezték el városunk politikai, társadalmi és civil szervezetei az 1848/49-es emlékműnél. 

(Kép és szöveg: nagy)