A polgárok, kiemelten a fiatal generáció, vegyes reakciói mutatják, hogy a képviseletünkbe vetett bizalom megingott, a csalódottság és hitetlenség pedig nem elmúlni, hanem erősödni fog. Egy ilyen helyzetben arról kell gondolkodnunk, mi az, amit még tehetünk a közösségért.
Súlyos kérdéseket is fel kell tennünk. Mi történik velünk, ha nem lesz magyar képviselő a parlamentben? Miként tudjuk ilyen esetben hallatni a hangunkat? Ki és milyen intézmény lehet a szlovákiai nyilvánosság felelős partnere? Van egyáltalán esély és szándék arra, hogy össz-társadalmi szinten szóba áljunk egymással, vagy tehetetlenül kell várni a választásokra és felkészülni egy esetleges újabb kudarcélményre?
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala már júliusban jelezte, hogy szeptember 28-án szeretné összehívni a felvidéki magyarság törvényes képviselőit, civil kezdeményezéseit és intézményeit egy közös megbeszélésre. A nyári események előrejelezték, mi lehet egy ilyen találkozó célja: az, hogy közéletünk fontos szereplői hosszú távon is kialakítsanak egy olyan fórumot, amely nem csak megjeleníti a felvidéki magyarság problémáit, hanem válaszokat és megoldásokat is keres a gondokra.
A Kerekasztalnak nincs közéleti felhatalmazása, hogy megnevezze, kik alkossák hosszú távon a Magyar Tanácsot. Az első lépést viszont megteheti, meghirdetheti a találkozót, hogy megfogalmazhassuk a problémákat. Ezen a megbeszélésen szükséges lesz összegezni hol tartunk, merre haladunk és milyen módon működhet hosszú távon fenntarthatóan egy nemzeti közösség érdekeit védő testület.
A jól működő belső egyeztetési fórum hiányát napjainkban tapasztaljuk. Politikusaink alapvető ügyekben nem tudnak megegyezni, hiányzik a program, a déli régiók lemaradása erősödik, egyre nagyobb a kiábrándultság. Amennyiben a helyzet nem változik, legfeljebb a reménykedés marad, hogy a változás magától jön el. A változásért azonban saját magunknak kell tennünk - olvasható a civileket tömörítő felvidéki ernyőszervezet sajtónyilatkozatában.
